Nagykun Táncegyüttes! Kommentár nélkül!
1. fellépő
2. fellépő
3. fellépő
4. fellépő
5. fellépő
6. fellépő
2022. november 1., kedd
2022. október 23., vasárnap
Gúzsba kötve...
Van az a mondás, miszerint, gúzsba kötve nem lehet táncolni!
Mi van akkor ha valaki mégis megpróbálja. Gondolom orra esik, vagy rosszabb esetben pofára. A pofára esésről tudnék mesélni, zűrös életem bármelyik szakaszáról, de most inkább maradjunk szigorúan a közmondások adta, merev, kötött és feszes pályáján.
A mondás átvitt értelemben nagyjából annyit jelenthet, hogy kevés lehetőségből nem lehet sok mindent kihozni. Erre valók a mondások, egy pár szavas mondatba bele van sűrítve egy csomó minden. Csomó olyan dolog, amire az ember elsőre nem is gondol. De lehet hogy az egész a "Gondolta a fene!" kategóriába tartozik, hogy Arany Jánost idézzem, ami lehet hogy csak egy városi legenda!
Szűkebben nézve a dolgot...
..elindult a szeptember...az iskola...és vele együtt az oktatások tömkelege, zene iskola, úszás, foci, röplabda, néptánc, kosárlabda, karate, zumba és még mittudomén. Ezzel párhuzamosan, az oktatást nehezítő, normális életmenet elé akadályokat gördítő Murphy törvénye - aki azt az idióta, "ami el tud romlani az el is romlik" törvényt kimondta, ki tudja mikor - most bejött.
Segítek hogy ne kelljen annyit gondolkozni a néptáncról van szó. Az épület amiben a lányok és srácok próbáltak, élhetetlenné vált. Ennyi. Egy markáns még lábon álló monumentális romhalmaz lett.
Innen lejtmenet. Egyik napról a másikra ki kellett találni, hogy mikor hol, kivel, miért, hogyan, mennyien tudnak a gyerekek táncolni. Az ember azt hinné, hogy egy ekkora városban ez sitty-sutty megoldódik.
Nem így van! Párhuzamosan ezzel a folyamatos, ide-oda tologatással, a gyerekek, hol itt, hol ott jelentek meg ötletszerűen...és táncoltak. Eltelt a szeptember...az október eleje. Valahogy csodával határos módon, újra előadásra került a Csukás innen, Csukás túl előadása. Lányok, fiúk, díszlet, a Főnök meg a Mátrában, a másik Főnök meg izgul. Viszont mindenki csinálja. Kendők, copfok, csizmák, gatyák, ingek. Az előadás lement, A Nagykun Táncegyüttesnek megint meg lett köszönve, hogy újra, már ki tudja hányadjára, újra előrángatva a fiókból, megint nagyot alkottak. "Köszönjük szépen!"
Csak nem lehet tudni, hogy mindezt hol gyakorolták?! Egyszerű a válasz...mindenhol. Kaotikus káoszba fulladva, óráról órára változnak a helyszínek, a kezdési időpontok, a csoportok. Ötletszerűen tűnnek fel fiúk és lányok a városban akik ugyan néptáncolnak de kétszer ugyanott sosem. Szinte súrolja a röhej kategóriát.
Ne akarjátok megtudni, de volt olyan amikor a versenyzők a városba sehol sem kaptak helyet, viszont kiderült hogy egy konyhában is lehet táncolni. Utólag is köszönet érte, a ...konyhafőnöknek.
Lassan nekem lesz kínos amit írok. A mocskos politika, a mondva csinált kifogások, és egy újabb mondás miszerint "nem akarásnak nyögés a vége", minden alkalommal beleszólt a dolgok majdnem helyes folyásába. Vagy a politika, vagy a nem világos oktatási elveknek köszönhetően sehol nem táncoltak. Viszont kifogás szinte minden iskola felől jött, hol ezért, hol azért. De a polgármesteri hivatal bokros berkeibe tartozó intézmények is fellebbentettek párat.
...és eljött egy újabb nap. Ugyan nem itt, hanem Törökszentmiklóson, ami kifejezetten nívósra, és szépre sikerült. A Gaál András tiszteletére megrendezett minősítő verseny napja.
A verseny nagyon izgalmas volt. Szép, frankó élő zenével.
A versenykiírásnak köszönhetően a "Nagykun Táncegyüttes, Kisújszállásról" nevet, 6 alkalommal lehetett hallani. Mint minden produkciót, ezeket is taps és ujjongás üdvözölte. Az eredményhirdetéskor a "Nagykun Táncegyüttes, Kisújszállásról" nevet 6 alkalommal lehetett hallani - 4 arany és 2 ezüst minősítés - és még kétszer különdíj átadáskor.
Csak kérdezem, hogy mit kell még letenni az asztalra, hogy valamelyik oktatási vagy városi intézmény azt merje mondani, hogy gyertek és próbáljatok a mi épületünk aulájában. Mert nem kell több. Csak ennyi. Az elmúlt hetekben nem tudom, hogy volt e még olyan klub, csapat, egyesület, amelyiknek így sikerült öregbíteni a város hírnevét.
Nekem pont úgy tűnik, hogy a Nagykun Táncegyüttes valahogy mégis bebizonyította, hogy lehet gúzsba kötve táncolni! Köszönve annak a pár embernek, aki a rengeteg pofára esés után még csodával határos módon, de nem adta fel! Kunok!
Srácok, nekünk van egy garázsunk...ha máshol nem megy, akkor gyertek hozzánk.
2022. október 7., péntek
2022. augusztus 9., kedd
A kőleves - 2.
Magam sem hittem volna, hogy egy ilyen fura alapanyagból készült levesről még egy bőrt le lehet húzni...de valahogy megpróbálom.
Talán madarak...és idő hiányában, éberségi gyakorlatnak sem rossz...a fényképezés.
Kellett hozzá, egy kevés ásvány, egy rozoga papírdoboz, pár retró lámpa a '80-as évekből, és még néhány dolog.
Egymásra rakódott rétegek, hol kalcedon csíkok, hol achát, hol ametiszt.
Csillogó, apró pirites morzsák, belepréselődve a rétegek közé.
2022. augusztus 4., csütörtök
A kőleves - 1.
A népmese szerint a háborúból haza térő katona, faluról falura járva, amikor éhes lesz, bekéreczkedik egy nénihez és főzni kezd. Ezt a tudományt, simán megirígyelheti bármelyik főzős műsor. Semmi faxni, és flancos halpucolás...vagy tönkretett, és kukába dobott alapanyagok...remélem lassan lekeverik a műsorról az ilyen tartalmakat...
Visszakanyarodva, a mese hűen tükrözi a magyar ember állhatatosságát, és találékonyságát, bár ez szinte mindenkire elmondható.
A mondás szerint egy tisztességes magyar embernél, három dolognak kell lennie:
- egy bicska
- 3 méter zsinór
- egy félig kész hazugság
Ezekből az utolsó bármikor készen áll. A mese teljesen jó, van benne mindenféle finomság, étel, ital, találékonyság...és a végén fizetség is.
Szerencsére nem vagyok geológus és a dolgok mai állása szerint nem is leszek. Főzni sem tudok, és nem is akarok megtanulni. A zárt csomagolásban található kész ételeket nekem találták ki.
Viszont egy kedves ismerősöm pár évvel ez előtt kitalálta, hogy keressünk a kőleveshez alapanyagot. Követ. Kerestünk. Közben ment a túra, a beszélgetés, a fagyoskodás, a csúszkálás, pár megfázás....de találtunk.
A dolog odáig fajult, hogy a kövek lassan ásványokká lényegültek. A kövek azok amivel az udvarra betévedő macskát lehet dobálni, az ásvány pedig az amit vagy vitrinbe lehet rakni, vagy az asztal közepére, vagy a kőlevesbe.
Mielőtt valaki megkérdezné, nem adtam fel a madarak utáni rohangászást, de az idei év nem csak a mezőgazdaságnak szar, hanem az általam hajkurászott madaraknak is. A kudarcok sorozatával végződő tavasz után, jött egy csúfos vereségekkel teli nyár. De nem panaszkodok, volt vércse, banka, egy seregély költés, amit kirámolt egy kuvik, amit viszont egy szalakóta rámolt ki.
Kőleves. Kiderült az is, hogy mi az hogy telér.
Az ásványok szeletelése közben új értelmet nyert az a "Te is gyűjtesz valami régit?" kérdés! Ja, gyűjtök, régi pénz, vagy lámpa, óra, bélyeg az 1920-as évekből...
...régebbi dolgokat. 5-250 millió évvel ezelőttről. Elég nagy a szórás be kell látnom.
Álljon, hát néhány kép, ami a kőleves alapanyagát képezheti.
Kristályokkal borított halmazok. Összepréselődött millió évek.
Kívülről ezek nem is annyira jellemzőek. Amikor február végén a sárba tapicsklova gémberedett ujjakkal a sarat kaparászod, és próbálsz meglátni valamit a sár alatt, ami nem is biztos, hogy ott van .
A kristályos részek sok esetben héjként borítják be a kőzetet, amin kifejlődtek...ki tudja mikor, mennyi idő alatt, milyen nyomáson, és hőmérsékleten.
Szennyeződtek egy csomó, számomra ismeretlen anyaggal, amitől sokféle színben játszanak.
Alighanem ezeknek a belsejében is achát csíkok, sávok vagy a vágás irányától függően, körök lehetnek, de nehéz rávenni magam, hogy elszeleteljem. Nem a szeletelés és az utána következő néhány órányi polírozás nehézsége miatt, hanem mert nem sokat találtunk ezekből.
Ha már a kőlevesed kész, tegyél egy virágot az asztalra. Mondjuk egy rózsát. Ami gipsz. "A meg nem értett ásvány!" A sokféle megjelenés közül ez csak az egyik. Nem itthonról való, és csak úgy 'szereztük', az utcából.
Izlandi lávakő. Tele pici lukakkal.
Kovásodott fa. Pár millió évvel ez előttről, mészkőbe ágyazva. Ha szerencsétek van, talán még az évgyűrűket is meg lehet számolni. Minden millimétere teljesen más arcot mutat.
Az ág belső része. Az ásványi anyagokkal dúsított folyadék belefolyt a fa szöveteibe, és megkövesedett.
Májopál. Erős szúrófénnyel világítva hátulról, a mély vöröstől az egészen halovány pirosig minden színben játszik.
Hasonlít a leopárd jáspishoz, de nyilván nem az. Nagyon könnyű, annak ellenére, hogy szintén ásvány.
Tejopál - talán.
Ennyit a kőleves alapanyagokról. Az ember nem is hinné, hogy mennyi utána járás van benne. Lassan az autómat is ki tudom polírozni, annyit kell nyüstölni egy szelet ásványt, hogy visszatükrözze az ... 50 millió évet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
