Téli "gyurgyalag"

...csak hogy kerek legyen a mai mese:

1.0 verzió építése és bontása egy időben, ugyanis a két dolog között olyan kevés idő telt el, hogy nem érdemel többet, nosza:

A 2.0 verzió, ami nem sokban különbözik az előzőtől, viszont kevésbé szép.

...és akkor most lehet belecsapni a téli gyurgyalagba- bele! Eltelt úgy a 2013-as esztendő, hogy nem fotóztam gyurgyalagot. Amikor ezek a madarak megérkeznek minden évben, a fotó feltöltős oldalakon gombamód megszaporodnak a gyurgyalagos képek. Fotózva elölről, oldalról, felülről, alulról és még ki tudja milyen pózokban. Nehéz olyan képet csinálni amilyen még senkinek sincs, így ezt a évet gyurgyalagból kihagytam.  

Nade, a 2013-as esztendő sok mindent hozott, mint például...most gondolkozom, mert ennyi mindent ide nem lehet felsorolni. Szal, hozott egy kis kedvet is, hogy legyenek ölyves képek is. A téli gyurgyalag. Mint ahogy tavasszal a gyurgyalagok megjelennek, úgy november végétől megszaporodnak az ölyves képek is. Így lesz ez itt, megnyugtatok mindenkit. Nehéz lesz elkészíteni azt az ölyves képet, amit eddig még senki nem készített el, de meg fogok próbálkozni vele. 

Ehhhhh, az ezer arcú ragadozó! Oly változatos bundával megáldva, hogy azt már nyomon követni sem lehet. Ehhhhh, az ezer arcú ragadozó! Aki a nagy testű ragadozó madarak közé is tartozhatna, de a természetanya kitolt vele és gyenge lábakkal áldotta meg! Arról a madárról van szó, ami ott ül az út menti fákon télen, és ingyen falatokra vár. Elhajt a fa alatt az ember nagy sebességgel autóval, ez a madár bizony meg sem rebben, de ha az autó megáll és egy ember sétál az út szélén a fa felé, elrepül. Hogy is vagyunk ezzel?! A magából mindenféle égésterméket kibocsájtó, színes, hangos, szögletes dübörgő micsodák, nem olyan zavaróak mint egy csöndben, lassan sétálgató ember aki még esetleg természetszínű ruhákban van?! Régebb óta ismerik az embert mint az ember önmagát, vagy az őt szorosan körülvevő természetet?! Nem tudom, nem vagyok sem filozófus, se antropológus, se őssejtkutató, se történész, se ökológus...és még egy csomó minden nem vagyok! 

De pár képet csináltam erről a madárról. És keményen bízok benne, hogy ezek még lesznek jobbak is!

Egerészölyv - Buteo buteo

Semmi extra, csupán habitus fotók

Elsőre ennyi.
A képekkel kapcsolatban az egyik kedves ismerősömet tudnám idézni:

"Az ízlés, semmilyen formában nem képezheti vita tárgyát!"

A pénteki húsok

Ma reggel is vittem kis egy kevés húst. Semmi nem történik, láthatóan. A húsok kicsit fogynak, a madárkaki kicsit szaporodik. hogy mikor ki jár oda azt nem tudom. Szerintem a róka, és a többi kóbor emlős már bevásárolt magának, így jó esélyem van, hogy a kaja megmarad.

A madáretetőből is fogyogat a napraforgó. Aggasztó kicsit, hogy egy jól megtermett macskas'ar volt az ágon, de kis gondolkodás után eltávolításra került.

Egy db etető:

Két db másféle etető:

Nyugodtság

Hello kedves mindenki!

Ha esetleg valakiben fölmerült volna a kérdés, hogy esetleg merre vagyok, ha felmerült egyáltalán, megnyugtatok mindenkit, megvagyok! 

Egy kis történelmi kitekintés az elmúlt hónapokat illetően:

Volt egy szakdolgozat, ami leadási határidővel járt. Ezzel a dolgozattal volt egy kevés munka. Kb 16 kilónyi földből mosogattam ki gyommagokat, nagyjából 4000 darabot, amit ha nem gond nem töltök fel ide, mert nagyon sok kép készült. Ezt követte, egy utolsó féléves tanulmány, aminek a vége természetesen járt egy csomó vizsgával. Közben Kirják Sanyi barátommal, tartottunk egy előadást, Berekfürdő környékének madarairól egy szűk 80 fős közönségnek, nagyjából két óra alatt. Kivetítős formában, sok képpel, kevés szöveggel. Itt kell megköszönnöm a segítséget, a hungarobirds.com csapatának, és így ismeretlenül is Lóki Csabának. Mindenesetre állati rendesek vagytok!

Közben egy csomó vizsga, sikerültek. Lest is építettem, amiből egyenlőre a környék kóbor kutyái jól profitálnak. Énekes madarak miatt egy erdei etető is kikerült. Talán lesz rajta valami. 

Mindezzel párhuzamosan zajlott egy ház felújítása, ami nem kevés idegi faszültséggel, és természetesen pénzzel járt. 

Aztán egyszer, hipp-hopp, eljött az államvizsga napja. Bizottság, kérdések, izzadság szag, kialvatlan szemek, tompa gondolatok. De a végére minden stimmelt, sikerült. ...és rá kellett jönnöm, hogy szerintem én már életemben, mind a három ilyen bizottságot meghallgattam, az elmúlt tizenpár év alatt amit meg akartam hallgatni. Elég volt belőlük, kérdezzenek másokat, izguljanak mások. Kutassanak, vizsgálódjanak azok akik éreznek magukban annyi erőt, hogy bírják. Idegeskedjenek azok a bátrak, kitartóak, okosak, ambiciózus emberek akiknek ilyesmire szükségük van. Én letudtam. Részemről ennyi! 

...és a költözés napja is el fog jönni, nemsokára. Utána úgy hiszem inkább lesz a házunk doboz és bútorraktár, de semmi gond, egyszer minden a helyére kerül!

Hajrá és nyugodtság!