Puszták nomádjai VI.

Néhány perc utópia!

Egy fazon fekszik a földön, hanyatt. A körülötte lévő föld kopár, csupán néhány kiégett, zsombékos fűcsomó jelzi, hogy valaha még termékeny volt a talaj. A legutóbbi vihar nyomait még nyögi a föld.

A fickó szakálla csomókban lobogott a szélben. Kopottas ruháját lágyan fújta a szél. 

Egy neonreklám cikázott végig az égbolton. Szabályos időközönként, hirdette magát.

 - "Komplett ökoszisztémát árulunk!" 

 - "Ha most befizeti a felét, a másik felét mi fizetjük be Ön helyett!"

Ez a szöveg több nyelven is megjelent, mielőtt kicsúszott a látótérből. Ahogy a reklám eltűnt, helyét átvette egy ismerős moraj. Légcsavaros gép közeledett a levegőben, hosszú kondenzcsíkot húzva maga után. 

A fazon arcán egy félszeg mosoly futott végig. Úgy tűnik egy újabb lehetőség érdekében mindenki képes félre tenni az elveit.

A fazon, minden pénzét feltette a komplett ökoszisztémára. A föld amin fekszik, az övé. Az őseitől örökölte, talán már századok óta a családja birtokában van. De ő volt az a szerencsétlen flótás, akinek nem lehettek leszármazottjai, akinek tovább adhatná, ezt a kietlen pusztaságot. 

A repülő a terület felé ért, kinyitotta a hasa alatt lévő sípot, és a zselébe ültetett előcsíráztatott magok, melyek műtrágyába és hormonsűrítménybe voltak csomagolva, potyogni kezdtek az égből. 

Újabb vihar közeledett. Az utolsó a fickó számára. Talán újra termékennyé teszi a földet, ha már komplett ökoszisztémáról van szó. Talán a századokkal ez előtt írott Néma tavasz, megtörik végre!

Tönkre sem kellett volna tenni!

Közép-Európai síkság, Keleti régió

2197. december 7. csütörtök

Ültem a lesben, és alig történt valami. A szülők nyugtalannak látszottak. A tojó egy zöld lombszöcskével a csőrében repkedett, kg 2 órán keresztül. A végére főzelék lett belőle. A ládában jó nagy volt a mocorgás. Készen voltak! Indulásra készen!

Szalakóta

Elengedtem a fonalat. Összepakoltam, lemásztam a tetőről. Megköszöntem a lehetőségeket. Többet kaptam mint, amit reméltem. 

...hogy hogy is jön ide az utópia?! Gondolkozzatok, és rá fogtok jönni!

Puszták nomádjai V.

Valami frappáns alcímen töröm a fejem.
1. - Just ReLaX!
2. - Sírva vigad a magyar!
3. - Amikor semmi nem stimmel!
4. - Itt a tél nem olyan soká!

Nem sorolom tovább. Biztos lenne még pár. 

Hogy ezt a simának mondható napot, hogyan tudom összekötni a nomádok sajátságos életével, még nem tudom. De talán nem is kell annyit gondolkozni. Itt nem is rólam van szó. Nomádok vagyunk! Mindannyian a saját magunk keltette hullámokat lovagoljuk. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Még mielőtt valaki megpróbálna fogást találni ebben a sok zagyvaságban, igen a pusztában is tud hullámokat vetni a derékig érő fű! :-)

Azon már meg sem lepődtem, hogy a legeltetés elért a odáig, ahová én is eljutottam azon a hajnalon. Örülni kell az állattartás ezen formájának. Sok madár sorsa múlik ezen. Persze ha a les lábához, vagy az oszlophoz dörgölőznek az egész más kérdés.

Mindegy, tehenek jönnek, tehenek mennek. A story vége szalakóta lett. De szerencsém volt vércsét látni, réti héját, egy banka megint elhúzott a les mellett. Érdekes hangot adott a szárnya repülés közben. Madarak!

A beszálló egyik fele le volt törve. Bizonyára történt valami izgalmas, amiről lemaradtam. 

Sosem hittem volna, hogy marhák is lesznek ebben a blogban. Vörös tarka holstein-fríz alapokra helyezett genetika.

Cigánycsuk

A seregélyek nagy számban követték a legelésző állatokat. Okoztak meglepetéseket, pláne akkor amikor az egyik benézett az odú nyílásán.

Szalakóta...röptibe. Többnyire.
Próbáltam olyan felvételeket is készíteni, amikor épp a beszállóra érkezik, de egy termetes jószág a beszálló mögötti területet nézte ki magának, kellemes fekhely gyanánt.

Az egyik, többször is rápróbált a nyílásra. A fiókák, valószínűleg, már felérnek a nyíláshoz. A tojó egy alkalommal megjelent egy szép nagy agyagdarabbal, de elejtette. 

Puszták nomádjai IV.

Lassan asszem kezdetét veszi egy fura szabadságban végződő végjáték. Illetve már kezdetét is vette. 11-én este felé megcsörrent a telefonom. Egy repülőgép szerelő barátom hívott fel, hogy a bankák kirepültek. Bevallom földbe gyökerezett a lábam. Kicsit megint kiürült valami bennem. Felírtam a naptáramba, csak azért, hogy tudjam számolni a napokat...matek és a statisztika miatt. Egy ismerősöm erre csak ennyit mondott...Karácsonyig nem etetheti őket! Ebben is igaza volt. 

A bankák nagy örömök közepette kirepültek, amikor az evezőik kifejlődtek. 

Snitt.

Hétvégén egy ismerősöm - http://hargitailaszlo.hu/ - épp szemtanúja volt, amikor a szalakóták kirepültek a ládájából. Ja, Karácsonyig nem etethetik őket! :-)

Snitt.

Az én hétvégém: Hajnali kelés, irány a les. Autózás, gát, séta, tetőre fel, kipakoltam...és...elkezdett esni. Vissza az egész. Összepakoltam, tetőről le, séta, kocsiba be, eláztam, szakadt  az eső. Irány kifelé, a gát csúszott, a kocsi húzta a hátsó kerekeit. Többször megálltam és kivéstem a vályogot a kerék mellől. Amint leértem a gátról, az eső elállt. Irány vissza, gyalog. Felhős ég, fedett idő. Teljesen vizesen, nagyjából fél órás séta a gáton. 

Fél hétre, ázottan, izzadtan újra ott ültem a tetőn, a lesben, dideregve. Nomádok vagyunk!

Elég jól telt az idő. Hideg szél fújta a hátam. Vacogtam. Egy fazon vágtatott át a gyepen, gyalogosan egy - és ez itt legyen a reklám helye - Pingvin patikás szatyorral a hátán. Ő is nomád.

Vártam a madarakat. Jöttek, nagyon, nagyon ritkán, de akkor legalább kétszer megpróbáltak bejutni az odúba. Rendszerint sikerrel. Három szalakóta kergette egymást. Nem igazán értem, én alig látok ilyen madarat, ezek meg egyből megtalálják egymást. 

Arra is rájöttem, hogy a repülős képekhez közel van a les. Az álló fotókhoz viszont kevés a 300 mm. Ahhh, francokat. Apukám, lehetőségen volt követni egy szalakóta költést. Megfigyelni a viselkedést, és talán pár következtetést is sikerült levonni, vagy sikerülni fog. 

Több dolgot is sikerült teljesítenem. Kicsiny hazánk trópusi színezetű madarai - mint a jégmadár, a gyurgyalag, a búbos banka, és a szalakóta - szépen bejöttek a csőbe. Kellett is hozzá vagy 5-6 év, mire önerőből lencsevégre tudtam kapni őket. 

A másik, hogy a 4 bejegyzésben meg lett említve 4 kedves ismerősöm elektronikus felületének az elérhetősége. Ne legyetek restek, kattintsatok rá azokra az elérhetőségere, nézzétek, olvassátok...nagyon jók. Nomádok vagyunk! 

Legyen hát, szalakóta.

A képek három alkalmat ölelnek fel. Volt hogy konkrétan semmit nem sikerült fényképeznem. 

Fakopáncs, ő is benézett a lukba.

Szalakóta

Puszták nomádjai III.

Volt egy olyan elképzelésem, hogy...

Aztán olyan elképzelésem is volt, hogy ...

De ezek sorra nem jöttek be! Először az egyik nem jött be, aztán a másik nem jött be, aztán még egy csomó nem jött be. 

De van pár olyan is, ami bejött. Nem is akár mennyire! 

Van egy ismerősöm, persze ismerőse mindenkinek van, szóval ez a fazon nem ki energia befektetéssel, képes volt magának, illetve maguknak olyan lehetőséget teremteni, aminek az eredménye egy csomó izgalmas és érdekes madár lett. Hozzá kell tennem, hogy a hosszú távú elképzelések, megvalósult tervek közül leginkább az évek óta ugyanabban a féltve őrzött rönkodúban fészkelő banka érdekel. 

Ebben a blogban erről elég sokat lehet olvasni: http://balicsga.blogspot.com/

Nem kell nagyon félre érteni a dolgot, bankából én is szerencsésnek mondhatom magam! Ha már az autó nem jött össze! :-) Just ReLaX! 

Nomádok vagyunk, legyünk akár mázlisták, akár éllovasok valamiben, legyünk akár tanult sebész-sportolók. Utólag is köszönettel tartozok neki! 

Nomádok vagyunk, egy rohanó világ sűrűjében.

Búbos banka

Több alkalom van egybe fűzve. Az idő rövidsége sajnos elég sok mindenek határt szab. Legyen akár délután, vagy legyen akár hajnal.

A következő két alkalom kivonata

Volt egy próbálkozás is a kékkel, de nem mutatta magát. Talán legközelebb.