Puszták nomádjai - 2020/1

Persze, ez nem az első! De mióta MCU rajongó vagyok, nem akarok mindent elárulni első alkalommal. Egy kedves barátom mondta egyszer, hogy titokban mindenki szuperhős akar lenni! Igaza volt.

Csak remélni merem, hogy a bejegyzésfolyam, ami tavaly elindult, idén is fog folytatódni. Nem kevés energiát sikerült bele fektetni.

Egy csomó mindent át kellett ültetni 300 mm-ről, 400 mm-re. Ezért kellett becsaliznom a szomszéd galambjait is, amik azóta is itt vannak...csak úgy poénból.

De egy biztos, ilyen még nem volt.

Halászsas. Remek madár, annak ellenére, hogy itthon csak vonulási időszakban figyelhető meg! (Inkább csak a dokumentálás kedvéért)

Seregély...kicsit tartózkodva a szomszédoktól. Halkan, csöndben közlekednek. Fű alatt!

Hozzá kell tenni, van is miért tartani a távolságot! 

Vörös vércse - Amint épp a kamerába bámul!

...na majd kiderül! 

Úszólecke: ...hová is tettem....

Keresem, de nem találom! Pedig a lendület még meg volt. Legalábbis a hét elején. Sokat apadt a víz. Két hét alatt, majdnem 10 centit. A vízben lévő halak száma egyáltalán nem növekedett. Viszont a növényzet igen. Ahogy a víz óvatosan melegszik, egyre gyomosabb. Ha így halad, pár hónap és parti les lesz, nem pedig úszó. Ne de addig is...megy a próbálkozás.
Kis vöcsök - olykor túl közel a les mellett, előtt bukkannak fel...nyilván véletlenül.

Kis kárókatona...kutya futtában.

...és ha már virágzik, akkor legalább legyen repce...őzekkel!

Hajnalban nem volt ilyen szerencsém!

Úszólecke: Még három

Van az úgy, hogy az úszás, hajnalban jobban esik! Nem úgy lett. De legalább megpróbáltam. A hajnali harmat ráfagyott...a mindenhova. A víz, nem is tudom megmutatni milyen kicsi-hideg volt.

A lest arrébb úsztattam kicsit. De rá kellett jönnöm, hogy a vízben, sem így , sem úgy sincs több hal. 

Próbáltam a következő alkalommal is, amikor nagy szél volt. Csak feküdtem a lesen. Hallgattam a vartyogást, a gépet még csak elő sem vettem. A hullámok becsaptak a lesbe. 

Na de elég a panaszkodásból. Az sehová sem vezet. 

A sikertelen hajnal, ami nem is volt olyan sikertelen.

Jut is eszembe, ha megjött a hantmadár, akkor jött a banka is! 

"Úgy is lett!"

 Őz

Mezei nyúl

A közelben, nádasban kotorászó nádi sármány

Kis kárókatona - ahogy a vízben kotorászik.

Kis vöcsök

Böjti réce - jó messze.

Vadlibák. Szerintem nem is gágognak, hanem inkább bőgnek.

Kis vöcsök - mindig lehet rá számítani

Remélem lesz még folytatás, és lesz még jobb is. 

Úszólecke: az akárhányadik nulla

A haverok, sorolom is gyorsan: Völgyi - Balics - Leskó - Hogya...csak úgy ontják magukból a vizes lesek szülte felvételeket. Egyiket a másik után. Nem kímélve sem magukat, sem mást. Arról nem is beszélve, hogy Völgyinek már ez a sokadik vízen töltött szezonja. Gódor Miki, Mr Horthyval karöltve nyomult. Jakab Sanyiról nem is beszélve...azok a képek...

Vagyis összeguberáltam a netről mások által generált bátorságot...és valahogy én is szültem egy úszó lest.

Amikor megszületett az elképzelés, akkor még nem tudtam, hogy a víz, amin az egész les úszni fog, nem mélyebb mint 1 méter. Ennek örültem...először.

A terv nagyjából annyi volt, hogy ne süllyedjen el. Három darab 0,5 m x 1 m széles, 15 cm vastagságú hungarocell tábla van összeragasztva, és leburkolva. Ebből három blokkot csináltam. Ezeket egy keretbe raktam, valahogy úgy, hogy ne legyen nagyon nehéz, viszont rá lehessen feküdni. Egy úszó ágy lett az egészből. Néhány tartó oszloppal, amire a zöld hálót erősítettem. Igyekeztem az egészet úgy megcsinálni, hogy lapra szerelhető legyen, vagyis egy darabja sem hosszabb mint 1 méter. Autóval "könnyű" szerrel szállítható. Nincs benne nagy trükk.

Úszik.
Egy jó pár nap elteltével, kipróbáltam.
Egy délután, és egy hajnal.

Parimadarak, ahogy minden fület összezavarva, repülnek! Imádom őket!

Kis vöcsök

Kanalas récék, a lélek határon úszkálva.

A hajnal

A következő alkalmakat "elfúúúútttta ja szééééééllllll"!

Canon 300 mm f/2.8 L IS USM

Valamikor 2015 január derekán gondoltam egyet és elutaztam vidéki fickóként a fővárosba, hogy teleobjektívemet lecseréljem egy másikra. Akkor még nem hittem, hogy a 300 mm-es f4-es fényerejű lencsénél van jobb a világon. És lett. Megváltam az egyik 300-as lencsétől, hogy legyen egy másik 300-as lencsém. 2015-öt írtunk még akkor. Kezdetét vette egy remek utazás, ami alighanem még nagyon sokáig fog kísérni. Rengeteg felejthető és még több felejthetetlen élmény, pixelekbe sűrítve. A világ egyik legjobb képességeivel rendelkező teleobjektív, ami valóban adja a 300 mm-es fókusztávolságot. Nagyon gyors és nagyon éles. Nagyon szép. Nem akarom tovább imádni, mert mégis csak egy tárgyról van szó! :-) De nem mehetek el szó nélkül azok mellett a dolgok mellett amiket ezen keresztül láttam. Szuper fényerővel.

...2020 január derekán gondoltam egyet és elutaztam vidéki fickóként a fővárosba, hogy teleobjektívemet lecseréljem egy másikra. Akkor még nem hittem, hogy a 300 mm-es f2.8-as fényerejű lencsénél van jobb a világon....nehezebb biztos. Egy Albert Einstein nevű fickó azt mondta, hogy ha minden kísérletet ugyan olyan módszerrel végzünk el, akkor az eredmény is ugyanaz lesz. Ez csak a sokadik olyan dolog volt ami miatt megváltam a világ egyik legjobb teleobjektívjétől, hogy egy másikat tudhassak magamnak. A fényerő maradt, f2.8. A mi változott?! A fókusztáv megnőtt, 400 mm-re. A súly is, nem kicsit, 5 kiló, nagyjából. A képek amelyek eddig készültek, minőségre nem rosszabbak. Talán kicsit gyorsabb.
  

Kék cinke

Becsaliztam a szomszéd galambokat. Határozott céllal.

Csak mentett kép, vágatlan.

Barkós cinege, a közeli nádasból

Fácán kokas - kocsiból