...gyors fejszámolás...a harmadik. A mai hajnal sem múlt el izgalom nélkül, holdnyugtával indult. Szép vörös, kerek mint egy palacsinta, ahogy a sötét középkorban hitték. Ne feledjétek, nem azért volt sötét, mert nem volt mivel világítani!
Úgy tűnik, gulipángyerekek rohamléptekben nőnek, már egyedül bolyongnak, hol a vízben, hol a parton. Megszaporodtak a lilék is. Szőrös pingpong labdák szaladgálnak a parton. Látogatókban sem volt hiány, egy néni elektromos bringával, a sportember megint futott egy pár laza kört, egy öreg csóka egy sárga szimóval. Oda se neki!
Réti cankó fürdőzik jobbra mellettem. Mivel a víz erősen apadt a napokban a nagy meleg miatt, így a felállás is megváltozott! Egy kicsit beljebb, egy kicsit az iszapban.
...ezután kezdődött a fejtörő! Gulipánok. Összeverődve négyen. De bizony itt egy ötödik is! Na még egy fejszámolás. Segítségül hívtam az ujjaimat is, mi van ha tévedek?! Tényleg öten vannak! Ez nem párzik. Illetve párzik csak nem matematikailag, hanem biológiailag! Az öt madárból egy diszkréten félre húzódva terelgeti, gyerekeit, a többi négy komoly háborúzásba kezdett. Az új lovag, mindenképp szeretne befurakodni valamelyik családba, bízva abban, hogy genetikai állományát át tudja örökíteni, biztosítva ezzel a saját vérvonalának további fennmaradását. Egyenlőre nem sok sikerrel, de ez még sokat változhat a napokban. rugdosás, egymás víz alá nyomogatása, gurgulázó hangok, bugyborékolás, leszegett fejjel támadni a másikat. Mindenképp érdekes volt! Az az igazság, hogy a mai reggel, amilyen zehernyésen indult, olyan jól sikerült a folytatás...és nagyjából olyan zehernyésen is fejeződött be. Mivel a hadműveleti színtér egy gödörben van, így az sajátságos földrajzi tulajdonságokkal bír. Annak ellenére, hogy a szemközti partot már javában világítja a felkelő nap első sugara, a vízfelszínre csak jóval később jut. Viszont a fotóalanyok ezzel mit sem törődve, élik mindennapjaikat. Ez meg is hozta az eredményét.