2013. június 24., hétfő

Gulipános következő alkalom

...gyors fejszámolás...a harmadik. A mai hajnal sem múlt el izgalom nélkül, holdnyugtával indult. Szép vörös, kerek mint egy palacsinta, ahogy a sötét középkorban hitték. Ne feledjétek, nem azért volt sötét, mert nem volt mivel világítani! 
Úgy tűnik, gulipángyerekek rohamléptekben nőnek, már egyedül bolyongnak, hol a vízben, hol a parton. Megszaporodtak a lilék is. Szőrös pingpong labdák szaladgálnak a parton. Látogatókban sem volt hiány, egy néni elektromos bringával, a sportember megint futott egy pár laza kört, egy öreg csóka egy sárga szimóval. Oda se neki!
Réti cankó fürdőzik jobbra mellettem. Mivel a víz erősen apadt a napokban a nagy meleg miatt, így a felállás is megváltozott! Egy kicsit beljebb, egy kicsit az iszapban.
...ezután kezdődött a fejtörő! Gulipánok. Összeverődve négyen. De bizony itt egy ötödik is! Na még egy fejszámolás. Segítségül hívtam az ujjaimat is, mi van ha tévedek?! Tényleg öten vannak! Ez nem párzik. Illetve párzik csak nem matematikailag, hanem biológiailag! Az öt madárból egy diszkréten félre húzódva terelgeti, gyerekeit, a többi négy komoly háborúzásba kezdett. Az új lovag, mindenképp szeretne befurakodni valamelyik családba, bízva abban, hogy genetikai állományát át tudja örökíteni, biztosítva ezzel a saját vérvonalának további fennmaradását. Egyenlőre nem sok sikerrel, de ez még sokat változhat a napokban. rugdosás, egymás víz alá nyomogatása, gurgulázó hangok, bugyborékolás, leszegett fejjel támadni a másikat. Mindenképp érdekes volt! Az az igazság, hogy a mai reggel, amilyen zehernyésen indult, olyan jól sikerült a folytatás...és nagyjából olyan zehernyésen is fejeződött be. Mivel a hadműveleti színtér egy gödörben van, így az sajátságos földrajzi tulajdonságokkal bír. Annak ellenére, hogy a szemközti partot már javában világítja a felkelő nap első sugara, a vízfelszínre csak jóval később jut. Viszont a fotóalanyok ezzel mit sem törődve, élik mindennapjaikat. Ez meg is hozta az eredményét. 

Gulipán - Recurvirostra avosetta













Gólyatöcs - Himantopus himantopus


2013. június 20., csütörtök

Gulipános jó reggelt, a következő nap

Az első nap, mindenkinek, nagy meglepetéssel szolgált. A madaraknak legalább annyira, mint nekem. Kis pozíció váltás után, egy kicsit arrébb táboroztam le, bízva abban, hogy a most még kicsi gyékény nem takar ki annyi mindent. Izgalom most is volt, több részről is!
Én kis naiv, azt gondoltam, hogy vasárnap hajnal lévén nyugodtan fogok mulatni. Hát tévedtem! Amint egy kicsit megpirkadt, az összes madár egyszerre kezdett riasztani. Szemöldökfelvonással nyugtáztam, hogy egy sportos fiatalember, piros fejpánttal a fején, lassú kocogásban közeledik a föld úton, majd szerencsére egy másik irányt választott. Mindannyian megnyugodtunk!
A madarak tisztes távolságból, fókuszávon kívülről méregették a partot, ahol feküdtem. Na jó, lesz ami lesz! Lett! Morgás a hátam mögött, és szuszogás. Egy kóborkutya. Ahogy mozdultam, a félhomályban, mindketten megijedtünk egy kicsit. Oké, akkor itt most birokra kelek, mint a Toldi, a farkassal a nádasban, de szerencsére nem kellett. Kutya balra el! Jött egy másik kutya! Ez olyan volt mint egy szőrös lábtörlő, sok nem kellett neki! Másik kutya balra el! Minden a legnagyobb rendben, egészen fél hatig. Lovaskocsi zörög. Egy fazon egy almásderes társaságában, a kalapja félre csapva, a szájából egy kézzel sodort cigi lóg ki.  Mármint a pilótának. Kezében a gyeplő, kényelmesen félig fekvő test helyzetben a bakon. Poroszkálnak ők ketten, békés egyetértésben a hátam mögött, dudorászva. Asszem akkor lett tele a zsákom!
De a sok látogató között készült néhány kép is!

Gulipán - Recurvirostra avosetta











...és itt egy rövidke mozgóképes felvétel a bejegyzés végére:

2013. június 18., kedd

Gulipános jó reggelt!


Egy másik rekultivált szemét telep a Sárrét kisújszállási, urbanizálódott szélében. Néhány száz évvel ez előtt még daru madarak költöttek a vidéken. A mezőgazdasági fejlődés magával hozta a rizstermesztés minden átkát és jóságát. Szerencsére ősgyepek is maradtak szép számmal, így a madárvilág, sokszínű, változatos, izgalmas, kitartó...és még lehetne sorolni elég sokáig ezeket a jelzőket!
Egy vidéki városka szélében, bokáig érő vízben, sással, náddal tarkított gödörben színes forgatag él együtt a város zajával. Szárcsák kergetik egymást, récék röpködnek a levegőben, megriadva mindentől. Kis lilék  hajkurásszák egymást egyik szigetről a másikra, hangos "pjújogás" kíséretében. Gólyatöcsök fújnak azonnal riadót, amint valami kevésbé megszokott mozgás támad a gödröt körülvevő földúton. Gulipánok terelgetik frissen kikelt fiókáikat. Szőrösök a kicsik, tollnak alig nevezhető ruhájukban inkább hasonlítanak egy koszos teniszlabdára, mint egy gulipánra. Csőrükön még nyoma sincs a genetikának. Egyenes és rövid. Botladoznak a part menti növénymaradványok között, keresgélnek a sekély vízben. A szülők figyelő szemeik mellett jól érzik magukat. A szülők mindent, és mindenki elriasztanak aki a komfort zónán belül ér! Néhány billegető cankó idegesen szaladgál, hol ide, hol oda.

Egy kis terep szemle után egy derűs szombaton, kicsit később mint hajnal három, már ott feküdtem a parton. Betakarózva egy álcahálóval, a gép egy babzsákon, türelmesen várakoztunk mind a ketten. Megérte.
Bizony, néha kóbor kutya seggére is süt a nap!
Kicsit gázul indult a mulatság, de a japó mérnökök nem véletlen találták ki az ISO 4000-es beállítást. Kell még dolgozniuk rajta egy kicsit, de ügyesek ők!
Remélem ez a bejegyzés még tartani fog egy jó darabig, míg a fiókák fel nem cseperednek, és így, ilyen vegyes hasznosításban, lesz még lehetőségem/ alkalmam hajnalonta kimenni, és meglopni ezt a világot néhány millió pixellel.
Íme az eredmény! Nagyon állat volt a móka! Nagyon!
Kicsit zavaró ugyan, hogy egy-egy képben benne van egy adótorony, vagy a közelben lévő lakóházak tükörképe, de tűrhető! 
Akinek kedve van jöjjön és nézze meg, fotózza, izguljon, nyomja a gombot!
Kénytelenek lesztek elviselni ezt a rengeteg "A", "B", "C" osztályú képhalmazt amit fel fogok ide tölteni!


Gulipán - Recurvirostra avosetta






Gólyatöcs - Himantopus himantopus 











2013. június 16., vasárnap

Utolsó pillanatos banka


A képek a Hungarobirds egyik leséből készültek. Jó madarak, jól helyen, szakszerű vezetéssel! Szívesen ajánlom mindenkinek! Jelzem a 300 mm és egy konverter már sok volt.
Hogy mitől utolsó pillanatos?! Mert a képek, a fiókák kirepülése előtt készültek pár nappal. A szülők élelmet már csak ritkán hoztak, és keveset, inkább a szomszédos fáról huppogva próbálták kicsalogatni a kölyköket az odú jótékony homályából.
Ugyan mikor kiértem, munka után, már javába besütött a lesbe a nap, de oda se neki, ez attól még banka!

Búbos banka - Upupa epops








Nem kell félni a fiataloktól!


Ezt én legutóbb decemberben tanultam meg! Bocsássatok meg, de most nem kezdek bele ebbe a történetbe, inkább nyitva hagyom a kérdést!
A szűk lényeg az, hogy a fiatalok ezzel a korral fejlődnek, és szerencsére még nincsenek becsontosodott reflexeik! A technika rohamos fejlődésével simán lépést tartva, játszi könnyedséggel oldanak meg nehéz vagy  nehéznek tűnő dolgokat!

Tihi, küldj valahogy egy mail címet, megtaláltam a neked való rejtvényt, mert nekem beletört a bicskám!

Kis nyárfacincér - Saperda populnea







És íme, hogy miért nem kell félni a fiataloktól. Egy korszerűbb képfeldolgozás eredménye BT-től!


2013. június 3., hétfő

2013 06 01

Ez szeméttelep szép szörnyei IV.

Tételezzük fel hogy egy fazon ül a földön. Ebben semmi szokatlan nincs. A fazon előtt van egy fotóállvány, rajta egy masina, ami szintén megszokott dolog. Ez az egész jelenség le van takarva egy álcahálóval, ami nagyon hálás. Békakuruttyolás, parlagi galambok, szél fújja a part menti nádat. A vízben barátrécék háborúznak egy tojó kegyeiért, szerkők csapongnak a víz fölött, partifecskék cikáznak, egy vidra lomhán ásít. 
A szél nem csak a part menti nádat fújja, hanem a vizet is fodrozza. Én meg azon izgulok, hogy ne folyjon be a mellcsizmámba. Ez már kevésbé megszokott dolog. A víz kicsit hideg, a felhők közül csak ritkán bújik elő a nap. A gép a víztükör fölött néhány centivel. Az álcaháló fele benne a vízben, jó nehéz, a kapillárisokon a víz egyre csak kúszik felfelé, a pulcsim ujja könyéktől lefelé vizes.
A rekultiválás jól sikerült. Egy nagyjából 5 ha-os víztükör, aminek a mélysége változó. Hol derékig ér, hogy csak bokáig. És az az érdekes, ahol csak bokáig ér. Viszont egy ekkora területen nehéz megcsípni 4 gyors röptű, amúgy is ideges gólyatöcsöt. Nekem sem jött össze teljesen, de semmi gáz, lesz ez még jobb is!



Barátságosnak alig nevezhető fogadtatás.

Amíg a vízben ültem és vártam a csodára, legnagyobb meglepetésemre egy szalakóta húzott keresztül a látómezőben. Alig lettem ideges!

Az eredmény: gólyatöcs - himantopus himantopus















Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...