Az elmúlt...mittudomén...néhány hónap

Ahogy a puszták nomádjai eltűntek, úgy szépen lassan kezdett megfogyatkozni a madár állomány is. Az őszi vonulás most nem volt olyan szépen kitartott mint az előzőek. A mocsár, ahol eddig gémek és gólyák kavarták az iszapot, most nem tudom hol voltak. Leginkább mindenhol. A darvak vonulása nagyon elnyújtott volt és lapos. 

Ez nagyjából ugyanannak az időjárási körülménynek tudható be. Meleg és csapadékmentes idők járnak. A határban mindenki mozog. Ilyen ez a fura mezőgazdaság. Mindenki szállít mindent. Mindenki egyszerre takarítja be a megtermelt terményeit. Mindenki kukoricája egyformán száraz. Mindenki egyformán tudja a tarlót kezelni, és egyformán tünteti el a kukoricaszárat. a búzát mindenki ugyanakkor veti és senkinek nem akar kikelni a földből. Jó lenne egy ki eső.  Próbáltam nyomokat keresni, de szárazságban nem ment. Nem vagyok indián.

Túlestem néhány őz lesen, sikertelenül. Beüzemeltem pár etetőt télire, de még tart a nyár...október végén is.

Így maradt egy kiürülő félben lévő madáritató. Kicsi forgalommal. 

Tengelicek.

Balkáni fakopáncs

Csíz.

Seregély...idei példány.

Foltos nádi poszáta...nagyon közel jött.

Barát poszáták...tavasszal is voltak...kb két percre.

Egy házi rozsdafarkú.

Afrikai vadgerle.

Egy zöld küllő.

Nem is biztos, hogy elsőre meg tudnám mondani, hogy mennyi alkalmat ölelt fel. 5 vagy 6 talán. 

...a másik nagy mumus még mindig hátra van. A mozgásérzékelő ugyan működik. Mi sem bizonyítja ékesebben, hogy a falu összes macskáját sikerült elcsípni, az udvaron.

Volt egy süni is. De ügyesen kislisszant az érzékelőből. Valószínűleg a magas fű miatt. Kicsit okosabb lettem.

Próbáltam megfogni a szomszéd galambjait tizedelő nyestet is, de a próbálkozások ellenére csak a galambokat kedveli.
 

A nappali és éjszakai hőmérséklet különbségek miatt, a doboz amiben a gép, és a másik doboz amiben a vaku van, úszott a vízben. 

A másik két alkalommal, amikor épp nem éjjel hanem nappal próbálkoztam, és nem a kertben hanem erdőben, ott sem jártam nagyobb sikerrel. Nem baj, lesz még itt szép, új világ!

Húsok őrzője II/6: Asszimetria

Egy kicsit közelinek találtam a 11 métert. Na nem azért mert a les amiből elkövetem ezeket a felvételeket nem rendelkezik üveggel, hanem azért mert a 300 mm-es gyutávhoz, ekkora madárhoz a 11 méter kevés. Illetve nem, zöldségeket beszélek, csak akkor kevés ha a madár a megszokott testtartástól eltérőeket mutat, megbillen, rebbent, nyújtózik, mittudomén ilyesmi. Így az ötödik rész után, és a hatodik rész előtt egy sikertelenül elkövetett pixelvadászat után kicsit hátrébb vittem a lest. Jót röhögtem magamon, mire kitavaszodik, addigra majdnem minden a helyére kerül. 

Fura dolog ez az egerészölyv. Kell küzdeni érte, nem is keveset, talán még fagyoskodni is, Tájolni, menni sötétben. Kinyomozni, hogy mikor jár oda madár, izgulni, hogy a kaja ami kint van, meddig elég, mikor viszi el az összeset egy róka, és hasonló nyalánkságok. Az árvízről, vagy egy hirtelen ötlettől vezérelt tereprendezésről már ne is beszéljek, bár erről egy kedves barátom többet és bővebben is tudna mesélni, nem kevés indulattal a hangjában! :-)

És ha sikerül megcsípni az ölyveket akkor jöhet a többi, agyroham, mivel ebben a témában nem egyszerű újat mutatni. Az egész egy réten van, ahol nincs semmi zavaródolog, ahol a háttérben nincs semmi, csak a lapos Alföld többi része, vagy egy kellemes színt biztosító nádas, vagy ártéri erdő, vagy szántó melletti fasor? Ahol nem csak ölyvek fordulnak meg? Vagy mivel ez a madár egyébként is erdőben fészkel, az egész bent van egy erdőben, ahol a fényviszonyok folyamatosan változnak, ami az egyik 10 percben még fényárban úszott, a következő 10 percben árnyékban van? Nem tudom melyik a jobb! Mindegy!

A berosálás kerülgetett mikor nagyjából 3 órányi ücsörgés után egy ölyv leesett az égből...a les tetejére. Nem véletlen, tervezett volt a dolog, de a fene gondolta volna, hogy ilyen. Ahogy komótosan lakmározott, lelógó szárnytollai nem ritkán súrolták a lencse napellenzőjét. Akármi is lehet még ebből! A közeli fákról egy idei madár csipogása hallatszott, néha csönd, néha nem. Ketten jöttek, nem tudom hol a többi, de nem is baj, hogy nem értek mindent. Háborúzás bontakozott ki a két madár között, Ezek nem egyszerűen csak a földön adagolták egymásnak, ahogy általában az látni lehet, ha mást nem akkor legalább képeken, hanem a fán verték egymást, a nagyra nőtt szárnyak nem csak egymáshoz értek, de az ágakon még rajta lévő kőris termését is ritkították, Őrült tempójú hajsza a fák között, akár csak a Csillagok háborújában. Persze a földön is adták egymásnak, az egyik teljesen megadta magát, hanyatt feküdt, nem mozdult, nem mert mozogni, a másikat ez egyáltalán nem érdekelte. Amikor a keresőben láttam, hol egyiket, hol a másikat, egyfolytában azon gondolkoztam, hogy mikor fognak kiszúrni az ölyvszemek.

Nagy fakopáncs

Csíz

Egerészölyv

Ja, és nem az volt a gyengébb amelyiknek gixer van a lábával!

Egy madáretető titkos világa

Oly annyira titkos, hogy alig történik valami. Pár cinke, fakopáncsok és csízek. Ezeknek a kis tollgombócoknak viszont örültem. Nem volt még alkalmam ilyen közelről látni őket. Rátermett, "sűrű" kis csapat, nem sokan vannak, nem annyira ijedősek. Bár nekik is kétféle impulzusuk létezik, hirtelen ott vannak vagy hirtelen nincsenek ott. Szolidan vitáznak egymással, és a cinkékkel is. A fakopáncsok, jönnek mennek. Hol a fatörzseket kopogtatják, hol csak kúsznak fel s alá. 

De mire is számíthat az ember december vége felé, mikor barázdabillegetővel, cigány csukkal, vagy éppen rozsdafarkúval találkozik?! Mire lehet számítani, amikor belenézek a keresőbe, és a lencsén keresztül táncoló rovarokat látok röpködni a levegőben. Azon sem csodálkoznék ha egy pók hálót kezdene szőni a gatyámra, abban az időben, mikor épp bent ülök és várok valamire!
Kék cinke

 Csíz

 Nagy fakopáncs

Csíz