Hogy mit tesz egy csomó víz, és egy kis kukorica?! Nemrég észrevettem, hogy a határban az úttól nem messze lébecol vagy 100 daru, egy zsebkendőnyi kukoricatáblában. Nosza!
A tábla mellett egy csatorna, természetesen tele vízzel, a föld agyig elázva, de hol érdekel ez engem?! Tök sötétben botorkálni, bokáig a sárban, egyensúlyozni egy csatornaparton, hogy csak a gép ne essen bele. Az eredmény inkább csak tájképek, nagyon hajnalban, nagyon hossssszzzzúúúúúú záridővel, nagyon magas érzékenységgel. Pirkadatkor megérkeztek, széles szárnycsapásokkal és susogással. Hangosan üdvözölték egymást egy sáros búzatáblában. Kis kakaskodás, násztánc, tudjátok, "aki nem lép egyszerre..."! Ezek tényleg egyszerre lépnek! Hangos éneklés, bogarászás a félhomályban, irányadó krúgatás a későn érkezőknek. Akárhogyan is, a végére megbántam, hogy gépet is vitte magammal, de ha már ott volt, hát csináltam pár tájképet daruval, csak a faj kedvéért! Nem tudom meddig lesznek itt, és mikor látok ilyen madarat legközelebb ilyen közelről. Egy élmény volt!