Húsok őrzője IV - Nulla

Az elmúlt másfél hónapban egy párszor már föltettem magamnak a kérdést hogy, mi lesz a húsok őrzőivel?! Egyáltalán lesz-e valami?! Lehangoló a helyzet?! Egyenesen katasztrofális! A céltársaság nagyon jó erőben van, a hó és fagymentes tél meghozta a gyümölcsét. A madarak köszönik szépen jól vannak, valahol máshol, vagy inkább mindenhol. A közeli repce táblákon vadászgatnak. Repce táblák bizony vannak. Jó sok van abból is. 

Igen, jónak tűnik a poén, hogy próbáltam esetleg etetni! Próbáltam, és úgy fest komoly kapcsolatot ápolok egy csomó kóbor macskával, bár személyesen még nem volt alkalmunk találkozni. Mint ahogy mindennek megvan a maga ritmusossága, így a kóbor macskáknak is!

Ölyvek röpködnek jobbra balra, onnan vissza, néha néha egy egy nagyobb madár is keveredik a tömegbe, és van úgy hogy ezek öten vannak. A szintén a repcében legelésző néhány ezres liba csapatot hajkurássszák. 

Megpróbálom nem feladni a dolgot, bízva egy kicsi hidegben, egy kis hóban, amire valljuk be őszintén ezen a télen aligha van kilátás. 

Hogy mi lett az eredménye az elmúlt pár alkalomnak, mikor kint ücsörögtem?! ...hát nem sok minden, mondhatnám, azt is hogy nulla. Ez van!

1. alkalom
Szarka

2. alkalom
Európai őz

Egerészölyv

Néhány percig tartó varázslat csupán.

Téli szezon III.

Nehéz újat mutatni. Nem is mindig sikerül. Most sem...és nem is lehet mindig írni! Mint ahogy most sem.

Zöldike                                                                                                     Kék cinke

Fenyőpinty

Zöldike

Fenyőpinty

Zöldike - szereti a csipkebogyót

...és a napraforgót

Fenyőpinty

Nagy fakopáncs

Fenyőpinty

Téli szezon II.

...ahogy a süvöltők jöttek, úgy mentek is. Bár orrhangon hallatott melankolikus énekük még most is hallható az erdőben, viszont újabb és újabb kőrisfákat szemelnek ki maguknak. A közelmúltban leesett nagy mennyiségű eső miatt, most épp térdig ér a víz az erdőben. Így a természetes itatók is megszaporodtak. Ez van. Ezzel aligha lehet bármit is kezdeni, vagy versenyre kelni.

Az erdő tollas lakóinak mennyisége hol ilyen, hol olyan. Mindig van mit nézni. Hol egy ölyv eszik a les tetején, hol egy fácán egyensúlyozik az itató szélén. Kis madarak jönnek-mennek. Baglyok múlatják a nappalt, egy még száradt leveleibe kapaszkodó tölgyfán. A fakopáncsok is egyre többet tartózkodnak az etető körül. Már már előfordul egy pár fenyőpinty is akik egy egy nagyobb csapatból szakadnak le, és választják a napraforgót. Zöldikék harcolnak az igazukért szinte bárkivel. Verebek fürödnek a magok között.

Fenyőpinty

Mezei veréb

Zöldike

Fenyőpinty

Zöldike

Széncinke

Erdei pinty...és kín volt kivárni, hogy erőt gyűjtsön egy röpke látogatásra, aminek egy zöldike vetett véget.

Téli szezon

Az "uborkaszezon" kifejezés a németektől ered. Arra az időszakra találták ki, amikor mindenki szabadságon van, a fű nem nő, nem történik semmi, csak az idő halad. Márpedig az halad.
Olyasmit igértem, hogy csöndesebb napok következnek?! Könyv olvasás, meg rubikozás?! Ez hülyeség! Mindig van valami. Hol ez, hol az, hol meg emez, amarról meg nem is akarok beszélni. Van ideszaladás, meg odaszaladás...és az idő szépen lassan halad. Meg persze nincs meleg, ami azért jó, mert a nyáron volt épp elég. Hogy mégis mi történik? A tökre megszokott, téli ubiszezonnak megfelelően...számolgatás. Darvak krúgatnak az égen, sokan, olyan sokan, hogy nem is lehet rendesen megszámolni. Libákkal vegyesen. Azok is sokan vannak. Nem csak az a fontos, hogy hányan vannak, hanem az is hogy merre mennek..délre. A számolgatás nem az égbolton repkedő madarakra vonatkozik, hanem azokra az előttünk álló hónapokra, amikor ezek a madarak a másik irányba mennek.
Na de addig is...ott ülök egy széken..egy lesben. Kuksolok kifelé a nyíláson, és a madarkat figyelem. Riasztanak. Gépet felemelem. Semmi. Riasztanak megint. Gépet emelem, megint semmi. Leengedem...nincs nálam állvány. Megint riasztanak. Na tudjátok kivel szórakozzatok...csak azért sem csinálok semmit...és az itató szélére egy karvaly lavírozott be. A gép az ölemben pihent. Egymás szemébe néztünk. Meg sem fordult a fejemben, hogy bármit is tegyek, hiszen, eleve vesztes lehetek egy ilyen helyzetben. Csak bámultam, néhány hosszú másodpercig. Elrepült. Örültem, de még mennyire.
Azóta persze semmi. Csak fakopáncs, fácán, fenyőpintyek, erdei pintyek, cinkék, meggyvágó...és ja igen, majdnem elfejeltettem...süvöltő!
Az erdő telis tele van kőrissel. Nem véletlen, hogy az itató ide került, vagy 3 éve. A süvöltők pedig, úgy tűnt, ide jártak pár napig. Jó rég óta vágyom már erre a kismadárra. Nem tudom megmondani pontosan, hogy mennyi főből áll a csapat, de van venne legalább négy hím, gyönyörűek, és szerintem 6 tojó. Ez már egy nagyobb csapatnak számít. Borzasztóan félnek, többször megpróbáltak rárepülni az itatóra, de mindig csak sokadik próbálkozásra jutottak el odáig, hogy igyanak is a száraz kőrismagra. A beszállók bármilyen elmozdítását rossz néven vették. Viszont együtt mozognak a fenyőpintyekkel. Vagy lehet hogy most is oda járnak, csak én nem járok oda. Egy pár képet megint adott a természet.

Fácán

 Meggyvágó

Süvöltő

 Meggyvágó

 Süvöltő