A 2020-as tél...következik...majd valamikor

 A minap beszéltem egy kedves ismerősömmel, aki megjegyezte, hogy megnézte a blogot, de nem nagyon lát rajta változást. Teljesen igaza volt. Jó sok oka van ám annak, hogy alig-alig értékelhető kép. A langyos tél miatt, nagyon kevés a mozgás. Áttelelő darvak vannak a határban...na nem itt, hanem a Hortobágyon. A kismadaras etetőre csak én járok. A ragadozók is csak döcögnek. Minden csupa sár. Mindenhol.

Nagy fakopp.

Karvaly, még hajnalban. Örültem, mert a színek legalább stimmeltek.

A távolban kóborló emlősök egyike. Őz.

Vagy a lencse előtt bolyongó rovarok, kellemes délutáni napsütésben.

Karvaly

Szarka. Jönnek, mennek. 

        

Talán a legnagyobb tutiság az nem egészen 25 másodperc volt, amikor egy karvaly beült a les elé. Azóta már bizonyossá vált, hogy nem egyedül jár oda. Lágyan meghajtotta a cinkéket.

Zöldike

Széncinke

Nagy fakopp..a keretes szerkezet miatt!

Az etető árnyékában

Jó pár éve tart már az etetőzés, ugyanazon a helyen. Most sincs ez másképp. Néha jobb a mozgás, néha nem annyira feszes. Kicsit átrendeztem, kicsi igazítás mindig tartozik hozzá.

Szajkó

Meggyvágó

Zöldikék és fenyőpintyek vegyesen.

Nem lett volna rossz egy pár csörtét látni egy kis ellenfényben, a tájat ölelő sűrű köd miatt nem volt ellenfény, viszont teljesen steril lett a környezet. Már-már bántóan. A vakus ellenfény hozott egy kis megváltást, de közel sem lett olyan kitűnő!

Hazudnék...

...ha azt mondanám, hogy minden a lehető legnagyobb rendben megy.

Volt egy olyan elképzelésem, hogy viszek egy etetőt a közeli erdőbe. Úgy is lett. Vittem. Utána pedig nem lehetett megközelíteni, a hű-de-sok eső miatt. 

A másik les teteje pedig szépen jól beomlott. Ennek nagyon örültem. Annál is inkább mert a közeli kőrisfák tetején egyre nagyobb számban jelentek meg a süvöltők. Voltak legalább hatan. 

A téli les, amit tavaly telepítettem, egy sokáig elhúzódó útépítés miatt egyenlőre megközelíthetetlen. 

Khm...khm.

Viszont újra kapok levegőt az orromon. Csináltak bele rendes nyílást. Ez okozott egy pár hetes fejfájást.

Az erdei lest egy kedves ismerősöm segítségével sikerült kijavítani. Jó lett. Jobb mint reméltem. 

Meg is lett az eredménye. 

Süvöltő. Az évnek csak ebben a szakában lehet megtalálni ezeket a madarakat. Néha egész közel hümmögnek a sajátságos hangjukon. Néha csak átrepülnek a nagyobb kőrisfa termés reményében az erdő ki tudja melyik részébe. Ahol van kőris, ott előfordulhat süvöltő is. És ha már van ez a két dolog, akkor miért ne lenne egy itató is a közelben. A száraz mag kívánja a vizet. Kellett is pár év mire ez így lett. 

Fenyőpinty

Nagy fakopáncs

Süvöltő

A második alkalom.

Kék cinke

Balkáni fakopáncs

Süvöltő

A harmadik alkalom.

Vasárnap reggelre befagyott a víz. Nem csodálkozok. Kevés víz, inkább csak csalogatás céljából. 

Ekkor még nem hittem, volna, hogy egy ilyen nap akár még jól is sikerülhet. A környéken megszaporodtak a szajkók. Észak felől jöttek, nyilván az ottani időjárás idáig űzte őket. Ez jó dolog. Ott legalább hideg van. De hogy több madár is megtámadta azt a kevés jeges vizet, azt nem hittem volna. Nem egy elegáns madár, legalábbis ami a landolást illeti, és nagyon figyel, bizonytalan mindenben, és a legkisebb rezdülésre is elhúz. De szerencsére vissza is jött. Többször is, és voltak vagy négyen, vagy öten.  

Zöldike

Fenyőpinty

Fekete harkály, jó messzire, inkább csak az érdekesség miatt.

Zöldike

Fenyőpinty

Meggyvágó. Most korábban jött mint év elején.

Szajkó. Készültem erre a madárra. Minden esetre nehéz benne tartani a képben, ilyen közelről. 

Fenyőpinty

Nem is panaszkodok!