Vol. 2.
Kicsit visszakanyarodok ahhoz a pillanathoz amikor Ibolya eldobja a szerelmet szimolizáló virágot - eltalálva az egyik néző fejét - akkor már lehetett tudni, hogy a nagyok nem fogják csak úgy annyiban hagyni.
Tájegységekre bontva végig élhettünk egy környezetismeret órát, átszőve azzal a tudattal, ami belőlünk is árad. Igen, kunok vagyunk! Kemények, önfejűek, akik bírják a rázót! Akik nem adják fel! Nagykunok!
A korosztályok közötti különbségek elmosódtak. A fiúk, bevetve minden tudásukat próbálták elbűvölni a lányokat. Géppuska lábú fiatal férfiak, gyönyörű árvalányhajjal a kalapjukban, szálltak a szóló, a tárasas és a páros táncok felé.
A lányok hatalmasat énekeltek, szoknyák forogtak a szélben, copfok perdültek feledtetve a mindennapi bajokat. Körjátékok, szerelmi kapcsolat, nevetés, bolondozás...
Könnyek szöktek a szemekbe, tenyerek lettek vörösre tapsolva. Az ujjongás nem akart abba maradni. A táncosok faragta időgép valahogy ott ragadt a szallagok, szoknyák, kötények árvalányhajak keltette hullámok között.
Hallottam már azt, ez a néptánc...ez...hogy, ez nem más mint egy szekta. Ahová "csak azért sem íratom be a gyerekem!"
Igen! Az! Egy olyan szekta, ahová kell tartozni! Aminek a tagjai együtt lélegeznek, együtt táncolnak, és együtt mulatnak. Mert mulatni ezek a fiatalok nagyon tudnak.
A Nagykun Táncegyüttes megint megmutatta, hogy mindezt hogyan kell. A koreográfusok, a tanárok, a segítők, a diákok...együtt hajladoztak a szélben, mint a Táncoló Tulipánok.
Az utána következő habparti, a beszélgetéssel és az öreg lebbenccsel fincsi volt.
Csapjunk a lecsóba...
Az előző óra végén Edit tanítónéni...lebukott kicsit. Csenegetni ugyan tud, de ugyan mi lehet a tanmenet abban az üres füzetben?!
Érdekes volt hallani, ahogy a zenekar keringőt kezdett el játszani.
A MIB...
Men In Blue
Szépen, csinosan
Ilyen közel tessék állni egymáshoz!
Mélyen meghajolsz, felkéred...aztán hajrá!
Anna és Ibolya
Ahogy a szerelem szól...
A kép bal oldala elvarázsolva, jobb oldala csak ámuldozik...valamin
A Szerencsés Zé!
Akárkit képes vagyok elbűvölni! :-)
Óh Szigorúság...Emese a neved! Volt is csönd...legalább az első sorban!
A karcagi tánc. Ekkor már nagyon zenett a helység.
Nonó.
A vadászok! ;-)
Zsófi és Robi
Kristóf.
Imi.
Zsombor
Ki ne találd hogy utána akarsz menni!
Egyként forogva.
Jana és Bálint.
...és köszönjük, hogy nekünk vagytok Tulipánok.
A Táncoló Tulipánok!
Betáncoltátok magatokat a szívünk történelemkönyvének a közepébe.
