Húsok őrzője III/ 5.

Nem nagyon halad a szekér. Gondolom nincs alatta kerék vagy ilyesmi! Meg amúgy is nehezen csúsznak a dolgok lejtőnek felfelé! Nagyjából így érzem most ezt a téli szezont. Van is szerencse meg nincs is. Hogy hol van azt nem tudom, de hogy hol nincs szerencse azt elég keményen érzem. Lehetne ez már a 7. rész is, de az elmúlt alkalmak során alig készültek képek. Lassan már nem merek címet adni a bejegyzéseknek. Vannak nézetek miszerint azért nem potyognak ölyvek az égből, mert valami elszipkázza őket. Van olyan nézet is miszerint nem reggel kell kimenni. Szerintem meg a délután két alkalommal nem jött be, viszont a reggel egy alkalommal nem jött be. Van olyan nézet is, hogy sokat esznek, ez igaz. Zabálnak, csak nem tudom, hogy mikor! Mindegy! Minden egyes alkalommal újra és újra rájövök, hogy mitől kapra ez a bejegyzés-folyam a 'Húsok őrzője' címet. És minden egyes alkalommal meg is válaszolom magamnak: mert azon kívül, hogy csak a szemközti fán ücsörögnek, és nézik a húst, még egy valamit csinálnak, ha valamelyik véletlenül nagyjából 20 méteren belülre megközelíti a kaját, akkor másik kettő azonnal elzavarja.

Csak lazán!

A szürkebegyre is próbálok elméletben nyomást gyakorolni, nem nagyon megy! :-)

Erdei szürkebegy

Takarásban mozog, gyorsan, viszont mindig jelzi ha érkezik. 

Ekkor még tartott a deres hideg.
Egerészölyv - amint elzavarják egymást.

A következő tökéletesen sikertelen alkalom, legalábbis madárfotózás szempontjából. Egy suta, az idei gida ikreivel, egy alkalommal, mindenféle előzmény nélkül elkezdett rohanni. Amint szaglótávolságon belülre értek, anyu megállt, szagot fogott, tétovázott, a zár meg csak kattogott. Bevallom ki voltam éhezve egy kis zakatolásra. Bár a varázs nem tartott sokáig, így a zakatolás sem. Nem volt idő konverterek ide-oda rakosgatására sem. Büdösül örültem mikor ilyen képet láttam a keresőben. Ritkán látok őzeket úgy, hogy nekem is jó legyen, de ez most bejött. A varázs a közeli bodzásban ért véget. 

Európai őz

A több szálon futtatott lehetőségek mit sem érnek. A deres napok elmúltak. Néhány órányi pozitív hőmérséklet tartomány visszaformálta a tájat, nagyjából november közepére. Az etető forgalma mit sem változott. Madarak jönnek mennek.

De mit nekem a kemény betonfal, amibe már többször is belevertem a fejem. Megtettem még egyszer, és szerintem pár nap múlva megteszem megint. Csillagos hajnalra ébredtem. Legalább nincs köd, nincs pára, nincsenek felhők. Talán ez hoz valami változást. Hozott. Nem pont olyasmit amire vártam, de örültem, legalább kicsit.

Egy szajkót nehéz üveg nélkül csak úgy elcsípni, és még nehezebb mindezt 4 méterről megtenni. Még annak ellenére sem engedett 5 kockánál többet, hogy minden be volt állítva, és a lencsét még csak meg sem kellett mozdítani. Magas érzékenységgel elkövetett képek születtek, olyan időben, amikor még nem volt napsütés.

Szajkó

Erdei szürkebegy
Amikor épp nem bujkál, csak sütteti magát a napon!

Az elmradhatatlan.
Kék cinke

Húsok őrzője III/ 4

Az előző csak félig sikeres madárrandevú után, indítottam egy egész rövidke körkérdést, hogy ki hogy van?! Azok a fazonok, akiket megkérdeztem, csak annyit mondtak, hogy ők nem erőltetik a korán kelést...ám legyen! Én is így tettem. Reggel kényelmesen fölébredtem, volt reggeli, meg kávé, és még mittudomén, hogy mi! Aztán mikor a szél belefútt a fülembe, elindultam, nagyjából 11 körül, de simán leizzadtam mire fölöltöztem. Hideg van, és a hideget nem szabad lebecsülni. Kiértem, leültem, vártam...vártam...és még tovább vártam. Lehet kicsit türelmetlen voltam, úgy hittem, már legalább több órája ott ülök, de mindösszesen csak fél óra volt, mikor az órámra néztem Ebben a fénytelen, szürke időben, amikor nincsenek árnyékok sem, nem hogy fény, elveszíti az ember az időérzékét. 

Nem is csoda, hiszen túlvilági hangulat uralkodott ezen a napon. Kijózanítóan hideg, kulturált széllel, az éjjeli pára fehér szilánkok formájában mindenhova odafagyott, és ez a sok fagyott víz elnyelt egy csomó hangot. Csönd uralkodott. Alig mozdult valami a hidegben. És ami megmozdult, az igyekezett minél hamarabb elillanni a teljesen fehér tájban. A szürke ég egybeolvadt a fehérbe burkolózó talajjal, és kettő közötti apró kontrasztot a pára halványítottal el! 

..és hogy ne maradjon a bejegyzés képek nélkül:

Szajkó

Egerészölyv

Nem volt tömeges a jelenélt. Hajtották egymást és volt, hogy csak a fákon ültek és őrizték a húst. Színtelen világban született képek, melyek mégis színt hoztak ebbe a délutánba.

Erdei szürkebegy, csak a dokumentáció miatt.

Sokat kaptam, és nem azért, mert volt alkalmam belefényképezni egy ölyv torkába, hanem azért mert olyan környezetben láthattam ezt a pár madarat amire nem is gondoltam. Nem volt egy pörgős alkalom, de kaphattam volna sokkal kevesebbet is!

Húsok őrzője III/ 3: Semmi vagy legalábbis elég kevés

Erős visszaesés jellemezte ezt a látogatást. Szerencsére addig is míg nem kellett a keresőbe bámulnom, volt időm gondolkozni. És persze mint ahogy ez általában nálam lenni szokott, most sem jutottam semmire. De kedvemet továbbra sem szegte semmi. 

Egy szajkó nézett be egy pár percre, fölkapott egy csinos falatot és bevitte a bodza közé, ahol aztán kényelmesen megette.

Szajkó

Szeretem a fakopáncsokat, most sem tudtam kihagyni, hogy ne készítsek egy olyan képet, amilyen már van, és tuti, hogy lesz is még!
Nagy fakopáncs

Meglett az egér is, nem hittem volna, hogy kibírja idáig, és pláne nem azt, hogy ketten is vannak, és az etető alatt élnek.
Erdei egér

Kék cinke, mert szezonja van. Nehéz cinkében újat mutatni!

Húsok őrzője III/ 2 - Az első öt

Az első olyan alkalom volt, hogy kiültem a lesbe. A les működik, nem kényelmes, de nem is azért lett építve. Bár az hogy 'építve' lett az egy kicsit túlzás. A mondat így hangzik helyesen, azért lett tákolva. A madarak még szinte sötétben érkeztek és egy nagyjából egy órás csöndes zabálás után, még jóval nyolc előtt szépen elszivárogtak. Nem volt röpke háborúzás, nem volt területi vita, nem volt rangsorharc. Jöttek, ettek, mentek. Öten voltak egyszerre.

Nem baj. Nem volt rossz. Örültem, hogy láttam, és szerencsére nem veszítettem el hitemet. Lesznek még következő alkalmak!

Egerészölyv

Húsok őrzője III. évad 1. rész - Bevezetés

Nehéz lenne megmondani, hogy melyik napon dőlt el magamban hogy mit fogok tenni. De szerintem egyik napon sem, vagy mindegyiken?! Az eddigi években a közeli halastavak egyikét mindig feltöltötték vízzel. Ezt a vonuló madarak a víz miatt kifejezetten kedvelték, mindig volt egy lihogó a közepén egy csomó madárral, ragadozókkal a környéken. A halasok szintén szerették, mert a következő évi haltermésnek jót tett a madárS'ar. Én is szerettem mert volt madár! De ebben az évben nem lesz ilyesmi. Tómeder pihentetés van. Francba. 

Mindegy a nagyjából 700 Ft bekerülési értékű les elkészült. Ez egy, és most engedjétek meg hogy Jakab Sanyit idézzem, "low budget photography" les lett, és csak remélni merem hogy funkcionálni is fog. 

A kaja szépen fogy, ahogy elnéztem sok mindenki viszi. Csináltam egy kismadár etetőt is, hogy nagyobb legyen a forgalom. A több madár, több madarat vonz. 

Kiderül mi lesz belőle. 

Borzasztó kényelmetlen, de tűrhető.

A karaván halad

Azt nem lehet mondani, hogy sokat unatkoztam mostanában, bár legkevesebb időt a fotózással töltöttem, de mindegy. Sakkoztam, matekoztam, cipekedtem, etettem. Volt idő mikor azt gondoltam, hogy csak werk fotók készítéséből fog állni ez a téli szezon. Egy alkalommal még egy kedves üzenetet is kénytelen voltam hagyni az arra ténfergő embereknek.
Élet az etetőben! Jól meglepődtem, mikor benéztem, hogy hogy is állunk napraforgóval, és egy erdei egér pislogott rám vissza. Békésen megvártam míg kimászik és egy csinos ugrással eltűnik az erdő rejtekében. Egerünk egy kicsit nyűttes volt, a farka el volt törve, és a jobb szeme nem állt jól.
Erdei egér

Akkor is meglepődtem, mikor hosszú és unalmasnak tűnő csönd után egy őzbak agancsával futottam össze az itató mellett. Valami történik az biztos.

Egy másik vonalon, tök véletlenül volt lehetőségem kézben tartani egy karvalyt. A Gólyák című rajzfilmből is megtudtuk, hogy a madarak üvegvakok, és ezt a karvaly is megtudta. Nagy sebességgel csapódott egy ablaknak, rajta hagyva a lenyomatát, amiről egy ETF kép jutott eszembe...de ennek a megközelítését inkább hagyjuk most. Apám, hogy milyen kecses madár a karvaly, pille könnyű, szinte nincs is súlya, és nagy. Pihegett, nem vágta mi történt, de pár perc ocsúdás után elrepült. Nem hittem volna, hogy mobillal fogok karvalyt fényképezni.

Karvaly

Persze a kiállítás is jól sikerült...legalábbis mások mondták!

Itt épp egy félkész állapot látható.

Nem is hittem volna, hogy mennyit el lehet szöszölni a képek falra rakásával.

Persze ezek mellett próbáltam pár kocka erejéig kiülni, ide is oda is, és volt egy kevés cserkelés is.

Minden több-kevesebb sikerrel zajlott. Mindenhol fogy a kitett elemózsia, szépen óvatosan. A fényképezőgép nélkül tett látogatások alkalmával mindig sikerült megállapítanom, hogy lesz még itt ölyv, és fácán és talán még róka is. 

Őz suta. 

Rendesen kerülgetett, és a les nem takart el minden szagot, bár, ha lehet így fogalmazni, szerencsére szélárnyékban voltam, így jutott pár kocka.

Széncinke

Nagy fakopáncs (ok)

Tavaly a dióra voltak rágyorsulva, ebben az évben úgy tűnik inkább a cinkegolyó jön be. Szeretem a harkályokat. 

Erre a jelenségre egyáltalán nem számítottam. Általában nem szeretik egymást elviselni és mindig van egy kicsi összetűzés. Most nem volt.

Kékcinke

Kipróbáltam, hogy mennyire kényelmetlen valójában a les. Elég kényelmetlen. De ez a fácánokat úgy tűnik nem zavarja.

Vadászidőszak lévén nehéz olyan hétvégét kinézni, amikor nem hallatszik puskaropogás. Hallatszott. Így az állatok csak száz felé szaladtak és repültek a határban.

Fácán kakas

A cserkelés eredményekén készült pár felvétel barkós cinegéről, Szeretem ezeket a kis mókás figurákat. Szépek, csak a téma nehézkes egy kicsit, mert valahogy ki kell csalni a nádasból.

Barkós cinege

A napokban a hideg és köd miatt keletkezett zúzmara szerintem nem csak engem fogott meg. Készítettem pár felvételt. Nem hiszem, hogy a "hűdecsúcs" kategóriába tartoznak, de mindenképp érdekes volt sétálni ilyen időben, csöndben.

Mondanám hogy jobbat várok, de eddig sem unatkoztam! De az les melletti fákon ücsörgő ölyvek mindenképp biztatóak.