Kártyán ragadt évszak: a csodatavasz_4

 Nem is csodatavasz, hanem inkább csoda számba menő évszak...

Az időjárást azt hagyjuk, mert a csapból is az folyik, illetve egyre nehezebben. 

A bejegyzés 9/11-én készült. 25 évvel ez előtt, a munka keresés gyötrelmeivel a hátam közepén, frissen megszerzett mittudoménmivel a zsebemben...2001 szeptember 11-én, épp a televízió előtt ültem, amikor a szalagcímben megjelent, hogy a két torony...New York...és támadás...és terror...és emberek menekülnek...és káosz...és lelket örlő borzalom. Akiben pici jóérzés lapul, nézzen fel az égre, morzsoljon el egy imát, azokért a lelkekért akik 25 éve bolyonganak a semmiben. 

A nyár nagyjából elmúlt, mert a helyét átvette egy mások égöv időjárása, valahonnan délebből...jóval délebbről. Aki véletlenül lemaradt volna: nincs víz sehol. "Kiszáradt a tóbul, mind a víz, mind a sár..." - a hagyományos magyar népdal szerint, ez nagyjából be is következett. 

Ám a bejegyzéshez hűen a felvételek hónapokkal ez előtt ragadtak a kártyán. Abból az időből, amikor a költőládák körüli helyfoglalás nagyjából lecsitult. A seregélyek miatt nem lett banka, ám seregély sem lett a szalakóta miatt. Az egyik láda üresen maradt. A szalakóta ládába, össze vissza lettek tojások, néha egy, utána kettő...azok elfogytak...aztán újra kezdődött a kör. Mégis lett néhány madár. Oly annyira, hogy a tokos madarakkal teli ládára fúrtam lukakat, mert bent nagyjából 65 fok lehetett. A vércsék is elvoltak magukkal. Hol kettő, hol három pár. Az a láda amit rendszerint használni szoktak, az üres maradt. Amit nem, az meg tele lett. A banka is talált magának valahol egy üreget, amit a szalakóta, ugyan próbált lekövetni, de nem annyira sikerült neki. Vagyis mindenről lemaradtam. 

Amikor a füstifecskék szolgáltatják a legkomolyabb programot. A rutinos öreg tojó, nem hagyta magát rábeszélni a...viszont a fiatal hím nem adta fel. Mondom, nem adta fel! 

                              

A banka ugyan telehuppogta a harárt...de elmaradtak a csodatavasz csodabanka képei...pedig a lehető legszarabb időpontban mentem ki. 

Szalakóta is lett...

...az elmaradhatatlan fülledt nyári napok ízeltlábú helikoptere, a szarvasbogár.

Tavaszból anyárba! Oda…

                                                     

Sok mindenről szólhatott volna az elmúlt több mint másfél hónap, viszont csak ennyit tudtam belesűríteni. Természetesen, mint nagyon sok ember, én is a könnyebb támadási felület irányába próbáltam elmozdulni. Ennek egyszerű és igen prózai oka van…azakurvamunka! Pihenni jártam a lesekhez, bóbiskolni, aludni ülve egy hokedlinál kisebb széken, néha felriadni...Vagy egy közel 50 fokos lesbe izzadni, egy amúgy sem egyszerű nap után.          

Néha csak a sziganlizáció kedvéért mentem ki. Csak belekukkantottam a távcsőbe és már slisszoltam is tovább, mint egy ravasz róka, amint az éjjeli portyából épp haza felé menet találkozik egy autó lámpafényével az úton. 

A lest, ami legalább annyira kicsi, mint amennyire kényelmetlen, átminősítettem társaslessé. Nem csak én használom ám. Illetve használtam. Egy bálamadzagra specializálódott veréb család. Imádtuk egymást. Ezek kupit csináltak, én takarítottam. Pont, mint egy társasházban. 

Nem csak a veréb, vagy mint eddig kiderült, banka mutogatta magát hevenyészve, de seregély is próbálkozott újabb és újabb módszerekkel hogy megszerezze magának, a költő helyet. Fantasztikus volt hallgatni a nótát, amit fújt. Volt abban egerészölyv, kakukk, sárgarigó, szajkó, autó riasztó. Ha jól megnézitek a felsorolást ez azt jelenti, hogy ez a seregély bizony, egy sokat látott polihisztor...egy szívtipró. Menő a virág! 

 

…ráugrottam a  mezei poszátára. Pici madár, szürke tónus, szép szemek, gyors mozgás, harcias területvédelem…ez csak jó lehet. És az is lett. Sokkal több képet nem is tudtam készíteni...ilyenkor, el kell ismerni, jól jött az R5 processzorába vetett mérnöki hit.

…és innentől kezdve, kis közelítéssel csak banka maradt. Egyszerűnek tűnő madár. De a tavalyi mészárlás után valahogy ki voltam éhezve ezekre a pillanatokra. 

A beszállót nem szeretem cserélgetni...annál inkább a rovarokat! 

Időközben a vércse fiókák kirepültek, amiről természetesen megint lemaradtam, pont úgy mint az elmúlt években minden alkalommal. Ilyenkor mindenhová ülnek...Jelen esetben egy nem hozzá tartozó költőláda tetejére.

 

A bankákat a kirepülés előtti-közbeni pillanatok során sikerült elcsípnem. Mindig van valami furcsa dolog. Egy hím seregély járt be a bankák közé a ládába, de csak akkor mikor nem voltak ott a szülők...apukám, ez is takarított. Kihordta a szart. 

Természetesen a banka volt a fő célpont. A kitárt bóbita...tojó és hím vegyesen. 

Ezek a kirepülés előtti pillanatok...aminek a végeredménye, nem más mint a költőládára szakadt szabadság, ahogy egy újabb nemzedék hagyja el a bezártságot. Nem hagy maga után mást, mint megüresedett lehetőségek tömkelegét, ami természetesen csak a megfigyelő szürkeállományában pislákol.

Nem hittem volna, hogy egy évben kétszer is lehetőségem lesz megfigyelni a banka párzást. Épp felkészültek a másodköltésre. 

A virágzó csipkebogyó, az nagyon tetszett. 

Ennyit a bankákról...