Pedig elhatároztam, hogy erősss leszek, és szűkítem a bejegyzéseket, az évszakok szerint. Na nem voltam erős... ebben sem!
Viszont ha már a felvételek elkészültek, akkor megpróbálok eleget tenni annak az igéretemnek, hogy a blogot nem hagyom magára. Ugyan a fotózás hatalmas átalakuláson ment keresztül az elmúlt pár évben, és nem csupán a technika fejlődésére gondolok, sőt arra leginkább nem akarok gondolni. A természet furcsa fintora miatt történik minden...ebben benne van az emberi természet is.
A család cimbalmosa, komoly kihívások elé állít mindenkit aki akar/tud/képes fogalakozni ezzel az akusztikus élménnyel.
És igen, akar fogalakozni... a hozzá tartozó jövés-menés, a néha csodaszámba menő, bútor méretű hangszer ide-oda cipelése, hol lépcsőn fel, hol le, liftbe be, liftből ki, az ország fura zugainak bejárása... Olyan helykre kalauzol minket a 75 kilós rézhúros tutiság a gazdájával együtt, ahova az életbe nem mentem volna el...nem azért mert nem találok oda, hanem mert nem lett volna miért odamenni!
Mindeközben a mocsárban:
Kendermagos réce....fújolva a fényárban, de hát nem mindig mi választjuk a fényárt!
Jól sikerült nap volt!
Jól sikerült csodatavasz lett!
