2011. december 28., szerda

2011.12.26.

Kicsi madarakból nagyon rosszul állok, bár ha most belegondolok egyéb madarakból is! Amik vannak, azok sem jók, na mindegy!
Ez a nap úgy indult, hogy a külső tavon kezdtem, mert ott szoktak időzni a barkóscinegék. Természetesen most nem voltak, viszont a tó vize bepillézett. A récék, valahol középtájon ücsörögtek a vízben, vagy a tó jegén bolondoztak. Nagy segítség volt még a köd is. Néhány függőcinegén kívül semmit nem tartogatott a tó, azok a nádas mélyén,  így irány vissza. Strand, csónakázó tó, jégmadár, gőzfürdő, elkeseredés, 4 óra ücsörgés egy kicsi, kényelmetlen széken, irány haza. Gép összecsomagol, kártya kivéve, tokba bele, az a zsebbe, állvány összecsuk, ilyesmi! De előtte még egy laza séta a másik irányba. Idő hideg, borult, nappali sötétség (gratulálok, szép oximoron lett). Barkóscinegék a nádasban?! Na mégegyszer! Barkóscinegék?! Bár nem vagyok Garry Kasparov, de azonnal berosáltam itt a végére! Dermedt ujjakkal elővadásztam a kártyát a zsebemből, gép kicsomagol, kártya bele. Barkóscinegék?! Megint a gőz! Nagyszerű! Irány utánuk! Stégre be, onnan ki, töltésen végig! Megmondom őszintén nagyon csípem ezeket a madarkat a barkójuk miatt! A disco korszakot juttatja eszembe.
Nem mondom, hogy jól sikerült képek, de nem tudok elmenni mellettük szó nélkül!
A barkóscinege (Panurus biarmicus)  









2011.12.26.


Milyen hátrányai vannak annak, ha az ember fia egy meleg vizű tó partján próbál hidegben értékelhető képeket készíteni?! Az, hogy jó nagy gőz van! Hullámokban érkezik, kiszámíthatalanul, mindenféle irányból, mindenféle mennyiségben! Vaku kizárva, alacsony érzékenység kizárva, rövid záridő kizárva! Bevallom nem is sok minden maradt! Okulás képpen pár kép, mielőtt ti is ott ücsörögnétek 4 órát a semmiért! :-)


2011. december 23., péntek

2010.05.22.

Törpegém


Sok embertől hallottam már, hogy ebből a képből egy csomó mindent ki kellene klónozni, hogy jól nézzen ki! Nem tettem meg, lehet nem is tudnám, mert nem vagyok nagy mestere az átalakításnak, viszont inkább azért nem teszem, mert e jószág találkozásunk után nem a tó nádasa irányába indult, hanem a tó melletti rétre! Hogy miért?!

2010.12.12.

Vizityúk

Ha most egy kicsit belegondolok, lehet a tél nekem mozgalmasabb mint a nyár?!


2010.03.15.

Gomba-moha?!


Nyomás hatására a gomba kicsi kalapjából, fölülről spóra száll föl az égbe!:-)



2010.09.05.

Még egy kis szerkő.






2010.12.04.

Feketerigó és ezen kívül semmi extra!


2011. december 22., csütörtök

2011. 11. 21.

Csere volt!

Ha valaki úgy gondolja, hogy az 1000D egy egyszerű belépőszintű gép, és csak hobbifotózásra való, annak javaslom Farkas Balázs blogját! A srác vagányul nyomja, és egyszerűen betartotta azt az alapvető szabályt, hogy mindig a lencse legyen jobb és nem a váz! A képei nagyon jók!
Hogy ennek ellenére miért cseréltem le egy másikra?! Mert a másik jobb! :-)
A lencse, sokan azt vallják, hogy a 100-400-as nem olyan tuti, mint a többi L-es kivitelű objektív! Ez nem így van, nagyon jó, jó cipelni, használni, a stabilizátor jól működik, aki szereti, és használja a zoomban rejlő lehetőségeket annak jó szívvel ajánlom! Hogy ennek ellenére miért cseréltem?! Mert állandóan 400-on használtam, ez az egyszerű magyarázat!

2011.12.21

Jégmadaras recept!
Hozzávalók: - egy vagy több jégmadár
                     - egy olyan tó ami nem fagy be télen, legalábbis egy része
                     - egy csomó sikertelen próbálkozás
                     - kishalak
                     - száraz kenyér
                     - nád, jó hosszú, és legyen ott a virágzat a végén

Elkészítés: settenkedve ki kell figyelni, hogy a jégmadár, hol vadászik szívesen, itt a gond, a jószág kicsi, ha az intim szférán kívül maradsz nem látsz semmit, ha közelebb osonsz, elrepül. Itt jön a képbe a csali kenyér! Kilyukasztod a kenyeret és ráhúzod a nád szálra, úgy, hogy az ne csússzon le róla, ha minden stimmel nem is fog mert a buga virágzat megfogja, jól odatámasztod a part szélére, így a kenyér a helyén marad, és a kicsi halak nem lökdösik arrébb!
Nem biztos, hogy látványos, de úgy fest, hogy bejött!

De gondolom ezt ti mind tudtátok, és ez csak nekem újdonság! Na mindegy! Az tuti, hogy a madár nem húsz percenként csapott le egy halért, hanem húsz perc alatt bezsebelt négyet!
Nem vagyok egy nagy képfeldogozó guru, ez látszik is a képeken, de simán vagány volt!
Az álcázással sokat nem törődtem! :-)

Az eredmény:



Vízjelet nem tettem a képekre, mert ennél vannak sokkal jobb minőségű képek a neten, így nem hinném, hogy bárki ezeket töltené le. De ha mégis szeretné, inkább szóljon szívesen küldök neki pár minőségtelen fotót!:-)




2011. december 7., szerda

2011.10.16

...és itt van egy másik őrület! Nem kell hozzá sok minden, gyorsan fel is sorolnám. Egy tükörreflexes váz, egy okulár, nem baj ha 20 szoros a nagyítása, egy távkioldó, egy binokuláris elektromikroszkóp, nem baj ha csak egy revolverfej van hozzá, egy adatkábel, hogy a vázat össze lehessen kötni a számítógéppel, jó pár tágy és fedőlemez, metilénkék festék, meg egy csomó ötlet és ügyesség, hogy miből lehet preparátumot készíteni. Majdnem lefelejtettem, hogy még kell egy közbetét is, hogy a vázat össze lehessen kapcsolni a mikroszkóppal, ezt egy ügyes esztergályos simán meg tudja csinálni. Legalább annyi türelem, mint a makrózáshoz. Kimaradt valami?! Ha igen nyugodtan szóljatok közbe! De jó, hogy mondod, immerziós olaj, mert 1000 szeres nagyításnál az objektív és a fedőlemez közötti levegőnek a fénytörése nagyon rossz és nem látható a képen semmi!
Egyébként a képek egy Motic "B" szériás elektromikroszkóppal készültek. Ha a készülék régen volt használva, fotózás előtt rendesen meg kell takarítani, az okulárokat, a tubust, a fejet, az objektíveket. Ha még nem játszottatok ilyesmivel, engedjetek meg egy tanácsot, mindig a kis nagyítással keressétek meg a témát a tárgylemezen, és ha már elég éles, próbálkozz egy nagyobb nagyítással, így el fogsz jutni a 400-2000-szeres nagyításig, függően attól. hogy milyen objektívek vannak a mikroszkópon.
Nagyjából ennyi! Mivel nincs a vázon lencse, így marad a záridő prioritás, és mivel ezek a témák annyira nem mozognak lehet jó hosssssssszúúúúúúúúúúú a záridő, a zajos képek elkerülése érdekében, minél alacsonyabb legyen az ISO tartomány!
...és ha ezt tudtátok, akkor ezt mind ne olvassátok el, vagy írjátok meg, hogy hol van benne hiba!
A siker így sem garantált!


Sziromlevél
Vér








Aleuron réteg


Vörösrozsda kukircalevélen











Vörösrozsda
Vörösrozsda 


Légrés




 A nagyításokra hirtelen nem emlékszem, de amit el tudtok képzelni, 200-800-ig az mind benne van!











2011.03.25

Még a tök unalmas év eleji bolondozásaimból találtam pár semmitmondó képet. Sajnálom, hogy a konyháról nem csináltam egy werk fotót sem, mert inkább hasonlított Bejrúthoz, mint egy konyhához!














2010. 08. 01

Azt mondják, és ez igaz is, hogy az internet tele van gyurgyalag fotókkal. Nagyon könnyen fotózható faj, persze csak akkor, ha rájuk talál az ember. Minden természet és madárfotósnak van legalább egy sorozat gyurgyalagos képe, akinek viszont van az meg ne mutogassa! Mivel én nem vagyok sem profi természet, sem profi madárfotós ezért én mutogatom! :-) 



2011. november 11., péntek

2011.10.30

Vágatlanul, Szarvasról az arborétumból

Ha tehetitek menjetek el Szarvasra az arboba. Tök mindegy, hogy az év melyik szakában, mert mindig van mit látni, ha mást nem egy kosár kajával és egy pléddel. Leteríted, ráfekszel és nem csinálsz semmit! Újra varázsolták a kaput, fából van és nagyon állat, új beléptető rendszer, új fából készült szobrok, vagány lett.
















2011. október 24., hétfő

2011.10.22.

A Lefotózhatatlan

Egy újabb történet egy csavaros eszű jégmadárról!

Szombat délelőtt csaptam egy kört Berekfürdőben, a belső tó körül. Az időjárás kezdi összehúzni a madarakat, bár sok látszatja még nincsen. A kis vöcskök má'meg jönnek csőstül, de semmi gond, szeretem őket, így hajrá! Leültem az egyik csónak szélére, türelmesen fülelve, jégmadár is van! Nincs mese át kell sétálni a túloldali stégre, ami a nádasra néz, talán ott szerencsém lesz. Séta megvolt, újabb csüccs. Csönd, semmi. Egy jó darabig. És lám, kis barátom megjelent. A Lefotózhatalan! Ó, mekkora szerencse, beült mögém a stég sarkára. Pulzus föl, fókuszváltó átkapcsol, adrenalin folyik a fülemen, beállítások a fene tudja, ISO kit érdekel, rekesz 5,6 , záridő mittudomén, majd lesz valahogy! Őrült lassú fordulás, kicsit nyomva az exponáló gombot, hogy hozza vissza a fókuszt a végtelenről 2 méterre, rohadt lassan fordulok. Szemem sarkában már látom agyafúrt barátomat, épp csodálkozik rajtam. Kicsit csipog, ideges, én is az vagyok! Nyakát nyújtogatja. Beér a képmezőbe, kitölti az érzékelőt, szinek szépek, nyomom a gombot, fókusz megfogja, a gép csipog egyet, zár kattan, jégmadár husssssssssss! Semmi gond, megvan, utánanézek, mosolygok. Már kezdek gondolkozni, hogy milyen bálllításokkal készült a kép. Megnézem, a kép tökéletes, az expozíció helyesnek bizonyult, érzékenység rendben, záridő nagyon király, és a lényeg.......a képen lévő stég sarka penge éles, még úgy is, hogy a Lefotózhatatlan nincs is rajta! Bakker, megint ő nyert!

2011. október 21., péntek

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...