2011.12.26.

Kicsi madarakból nagyon rosszul állok, bár ha most belegondolok egyéb madarakból is! Amik vannak, azok sem jók, na mindegy!

Ez a nap úgy indult, hogy a külső tavon kezdtem, mert ott szoktak időzni a barkóscinegék. Természetesen most nem voltak, viszont a tó vize bepillézett. A récék, valahol középtájon ücsörögtek a vízben, vagy a tó jegén bolondoztak. Nagy segítség volt még a köd is. Néhány függőcinegén kívül semmit nem tartogatott a tó, azok a nádas mélyén,  így irány vissza. Strand, csónakázó tó, jégmadár, gőzfürdő, elkeseredés, 4 óra ücsörgés egy kicsi, kényelmetlen széken, irány haza. Gép összecsomagol, kártya kivéve, tokba bele, az a zsebbe, állvány összecsuk, ilyesmi! De előtte még egy laza séta a másik irányba. Idő hideg, borult, nappali sötétség (gratulálok, szép oximoron lett). Barkóscinegék a nádasban?! Na mégegyszer! Barkóscinegék?! Bár nem vagyok Garry Kasparov, de azonnal berosáltam itt a végére! Dermedt ujjakkal elővadásztam a kártyát a zsebemből, gép kicsomagol, kártya bele. Barkóscinegék?! Megint a gőz! Nagyszerű! Irány utánuk! Stégre be, onnan ki, töltésen végig! Megmondom őszintén nagyon csípem ezeket a madarkat a barkójuk miatt! A disco korszakot juttatja eszembe.
Nem mondom, hogy jól sikerült képek, de nem tudok elmenni mellettük szó nélkül!
A barkóscinege (Panurus biarmicus)