Vissza a gyökerekhez! Eccer, még régen, mikor még sokkal kisebb hal voltam ebben a koszos vizű akváriumban mint amilyen most vagyok...de most sem vagyok olyan nagy! Na szóval, vettem egy sigma 400/5,6-os telét. Egy 1000D vázra volt gyakorlatilag ráragasztva, mert sokat nyúztam mind kettőt. Imádtam. 400 mm, tele, AF, beépített napellenző, állványcsavar, kellemes fogás, ilyesmi. Na egészen addig míg az anyám, aki már sok üveget látott életében bele nem nézett a lencsébe, és azt nem mondta, hogy, ez édes fiam, olyan koszos, hogy csoda, hogy kilátsz rajta! Na mondanom sem kell, elkezdődött a sigma jó nagy utazása, utólag a nagy semmiért! Küldözgettem, ide, oda, jobbra, balra. Egy hozzáértő arc kiderítette, hogy nem is koszos, hanem, most már nem emlékszem melyik két lencse közötti, kanadai gyanta nevű ragasztó egyszerűen szétporladásnak indult. Ez egy tuti ragasztó, ami nem változtatja meg a lencse optikai tulajdonságait. Viszont mivel ennek nincs oldószere, így nem lehet nem takarítani, meg kell várni míg szépen elporlad teljesen. Ilyen egyszerű dolog miatt nem akartam eladni, nem volt kedvem átverni senkit egy falatnyi pénzzért. Ennél a fotósbecsület sokkal többet ér! Ha valakinek van ötlete a lencsével kapcsolatban, írjon bátran! A további történet, ráraktam a vázra, irány a szikkasztó. Hajnal, fekvés, babzsák, álcaháló, várakozás, a víz egyre kevesebb! madarak egyre kisebb eséllyel fordulnak elő a lencse előtt, mert mindenhol előfordulnak.
Az eredmény! A lencse lassú, lomha, hangos, az automata fókusz működik, más nincs is benne ami elromolhat.
Szürke cankó - Tringa nebularia
Temminck partfutó - Ereunetes temminckii
(vagy legalábbis remélem nagyon nem lőttem mellé a határozással)
A sigma lencsét egyszer még megjavíttatom, legrosszabb esetben néhány év múlva Leventének arra tökéletes lesz, hogy megtanulja a fotózás csínját-bínját, ha kedve lesz hozzá!
