Jégmadár - február

Nagyon úgy tűnik, hogy a téli szezon végére elérkezett a puding próbájának utolsó megevése!

Egy picit újra lett fűzve, újabb elképzelésekkel megspékelve, melyektől a gépezet, akár jobban is működhetett volna. Egy pici apróság azonban szembe jött! A napok jelentősen megnyúltak december közepéhez képest, a tó vizének hőmérséklete emelkedni látszik, így a kishalak szétspricceltek a tóban, így madarunk egyre kevesebbet jött, egyre kevesebb időt töltött el, azt is csak nézelődéssel. Sebaj kis barát, nyomulás üreget ásni, párt keresni!

Jégmadár

Jégmadár - megint

Ha lehetőség van arra, hogy az eddig elkövetett hibák kijavításra kerüljenek, akkor érdemes megtenni. Úgy tűnik eddig lett volna rá lehetőség. Mert minden egyes alkalommal újabb és újabb megoldásra váró, pici apró dolgok jönnek az emberrel szemben, amit meg kell oldani, még ha nem is mindet, de jó részüket.

Egy ilyen madár, a test tömegének 50-60%-át is elfogyasztja hal formájában egy nap. Okos emberek kiokoskodták, hogy ez 35-40 sikeres alábukással el is érhető. Arról ugyan nem szól a fáma, hogy mekkorának kell lenni egy halnak, de talán ez nem is érdekes. Ezekből az alábukásokból az elmúlt 5 évben már jó párat láttam, és remélem még jó párat fogok, de az biztos, hogy nincs két egyforma. Talán ezért is nem lehet megunni.

Igen, ezek a képek sem izgalmasak, nélkülözik a drámát, és az akciót. De olyan ez mint a magyar narancs...és ha még nem nem látta volna valaki a Tanú című filmet, akkor hajrá.

Jégmadár

Húsok őrzője II/7: A tolvaj

...előbb utóbb mindenre fény derül! Még arra is, hogy hová tűnik a madarak által meghagyott hús-csont törmelék.
A részleteket haza vágta a távolság, mivel erre nem számítottam. Bár ha számítottam volna rá, akkor még ennyi sem lett volna belőle. Balról jött, jól megnézett, és jobbra távozott. Mindez nem tartott tovább pár másodpercnél. A nyúlsírásra fittyet hányva, elporoszkált a ritkás erdőben.

Vörös róka