2020-as tél...eső

Nincs is annál szebb amikor eső kopog a tetőn, és pont úgy csurog az eresz mint novemberben. Nem panaszkodok, az nem helyes. Zivatarok áztatják a világot is. Mindenki maszkban rohangászik. A híradások mindig ugyanazokkal a témákkal foglalkoznak. Ez nyilván ebben az esetben így helyes...gondolom.                                                                                                                                        Az eső miatt mindenhol áll a víz. Az udvaron, az utcákon, az erdőben. Bokáig ér. A les lágyan ringatózik.  Ilyen körülmények között nem mindig van kedv, a sárban ücsörögni és várni valamire ami nem is biztos, hogy ott van?! De volt már ennél rosszabb is.

Ez a bejegyzés is több alkalmat ölel fel. Volt közöttük sikertelen és még sikertelenebb.                            De valahogy egerészölyv lett a vége. Volt hogy csak kerülgettük egymást, volt, hogy azonnal ott teremtek. Volt hogy egy madár, volt hogy több. 

2020. 12. 21.

Fakopáncsot sosem szabad kihagyni.

Szarka. Amikor épp nem egy dögön billeg...ahogy a mondás tartja.

Dolmányos varjú. 

Egerészölyv. 

 

2020. 12. 26.

Fácán. Jön-megy.

 

Egerészölyv. Egy fiatal példány. Idei madár lehet. De erre csak később jöttem rá. 

 

A portré felvételeken alig van vágás. Jó nagy gyutávval készültek. 

 

2020. 12. 28.

Néha-néha valamilyen ragadozó emlős is jár oda. valahogy a szürkületi órákban, mert nézegeti magát az üvegben. Nem egyszer volt már összekenve az üveg...kívülről. Csak álmodni merek róla, hogy sikerült lefényképezni. 

Lehet unalmasnak hat, hogy ezen a pár madáron kívül nem jut más, és talán az is. Tagadhatatlan, hogy vannak benne unalmas részek is. De van, úgy, hogy nem egy madár érkezik, és nem unalmasak. 

Egerészölyv. 

                                                    

                                                    

 

Nem hittem volna, hogy látok még olyat, hogy a les mellett húz el egy madár. A következő két kockában tulajdonképpen csak a feje van benne. Az egyik életlenebb mint a másik. 

 

A 2020-as tél...következik...majd valamikor

 A minap beszéltem egy kedves ismerősömmel, aki megjegyezte, hogy megnézte a blogot, de nem nagyon lát rajta változást. Teljesen igaza volt. Jó sok oka van ám annak, hogy alig-alig értékelhető kép. A langyos tél miatt, nagyon kevés a mozgás. Áttelelő darvak vannak a határban...na nem itt, hanem a Hortobágyon. A kismadaras etetőre csak én járok. A ragadozók is csak döcögnek. Minden csupa sár. Mindenhol.

Nagy fakopp.

Karvaly, még hajnalban. Örültem, mert a színek legalább stimmeltek.

A távolban kóborló emlősök egyike. Őz.

Vagy a lencse előtt bolyongó rovarok, kellemes délutáni napsütésben.

Karvaly

Szarka. Jönnek, mennek. 

        

Talán a legnagyobb tutiság az nem egészen 25 másodperc volt, amikor egy karvaly beült a les elé. Azóta már bizonyossá vált, hogy nem egyedül jár oda. Lágyan meghajtotta a cinkéket.

Zöldike

Széncinke

Nagy fakopp..a keretes szerkezet miatt!

A 2020-as tél...eleje

 Néhány hónappal ez előtt még nem is gondoltam volna, hogy az őszi szezon úgy fog elmúlni, hogy nem látok a lencse előtt süvöltőt. Pedig itt vannak. Nagy erőkkel hümmögnek, eszegetik a száraz magokat, de teljesen hidegen hagyja őket az itató. Egyáltalán nem örülök neki. 

A nagy mennyiségű csapadék miatt megszaporodtak a határban a kukorica tarlók, azok is amelyekkel eddig még nem történt semmi. A daru vonulást felváltotta a liba-forgatag. A frissen kizöldült vetéseket ellepték a madarak. 

A használt és használaton kívüli leseimet leporoltam. Volt tatarozás, szokásos cipekedés, kerülő utak felfedezése egy beszakadt híd miatt...meg mittudomén még, hogy mi történt. Leginkább sár és sár és sár. 

Ahogy a lesekkel szokott lenni...ki is kell azokat próbálni. 

Ez lett. Legalábbis egyelőre! 

Mezei nyúl

                                              

"Egerésző ölyv"

                                              

Fácántyúk. Nyolc madár támadta meg a lest. Szépen legelésztek. 

                                               

Szarka. Mindig jó jel. Bár a madár a fényképezőgép nagy kedvence. Fekete és fehér. 

                                              

Egy belorusz fantasztikum. Ilyet mindig öröm látni. 

Záróakkordként, egy másik szarka.