Egyszer majd csinálok egy olyan bejegyzést, ahol kizárólag rossz helyen ülő madarak lesznek, csupa életlen képpel.
Pont úgy lett vége a májusnak ahogy szokott. Madarak jöttek mentek. Odú és költőláda ellenőrzések hol erre hol arra. Több kevesebb sikerrel.
A kis vörös meg a többiek tovább álltak. A vércsék május végén törték össze a tojást. Pár nappal a kikelés előtt, egy láda ellenőrzés során kiderült, hogy a tojások már csipogtak. Ez volt nagyjából május 27-én.
Május 30-ra, a család teljes pompájában virított egy tök büdös ládában.
A szalakóták össze vissza röpködtek, hol itt, hol ott.
Május 31-én a bankák még mit sem sejtve, fajuk ösztönös szabályozottságának köszönhetően 5-8 percenként hoztak valamilyen bogarat. Tették ezt egészen június 1-ig. A hozzáértők szerint, egy görény vagy nyest az egész fészekaljnyi bankát egyszerűen lefojtotta. Ahogy közeledtem, láttam elrepülni egy kuvikot. Ritkán látok kuvikot egy banka ládáján ücsörögni. Nyilván nem a kuvik volt. Belekukkantottam. Nem volt szép látvány. "Benne van a pakliban!"
A vércse család elég unfotogén módon éli életét. Ha történik valami az vagy nagyon gyorsan, vagy nagyon közel, vagy nagyon messze történik.
Egy következő alkalommal kék gerillák lepték meg a reggelt.
Volt egy kis felfordulás. A vércse szépen állta a sarat. Minden kíváncsi érdeklődőt jó messzire zavart. Pedig voltak egy csomóan.
Minden reggel hallottam bankát huppogni. Hol egyedül repült át a látóhatáron, hol párban. De ahogy nézem, egyre kevesebb esély van egy másodköltésre.
