Nem nagyon halad a szekér. Gondolom nincs alatta kerék vagy ilyesmi! Meg amúgy is nehezen csúsznak a dolgok lejtőnek felfelé! Nagyjából így érzem most ezt a téli szezont. Van is szerencse meg nincs is. Hogy hol van azt nem tudom, de hogy hol nincs szerencse azt elég keményen érzem. Lehetne ez már a 7. rész is, de az elmúlt alkalmak során alig készültek képek. Lassan már nem merek címet adni a bejegyzéseknek. Vannak nézetek miszerint azért nem potyognak ölyvek az égből, mert valami elszipkázza őket. Van olyan nézet is miszerint nem reggel kell kimenni. Szerintem meg a délután két alkalommal nem jött be, viszont a reggel egy alkalommal nem jött be. Van olyan nézet is, hogy sokat esznek, ez igaz. Zabálnak, csak nem tudom, hogy mikor! Mindegy! Minden egyes alkalommal újra és újra rájövök, hogy mitől kapra ez a bejegyzés-folyam a 'Húsok őrzője' címet. És minden egyes alkalommal meg is válaszolom magamnak: mert azon kívül, hogy csak a szemközti fán ücsörögnek, és nézik a húst, még egy valamit csinálnak, ha valamelyik véletlenül nagyjából 20 méteren belülre megközelíti a kaját, akkor másik kettő azonnal elzavarja.
Csak lazán!
A szürkebegyre is próbálok elméletben nyomást gyakorolni, nem nagyon megy! :-)
Erdei szürkebegy
Takarásban mozog, gyorsan, viszont mindig jelzi ha érkezik.
Ekkor még tartott a deres hideg.
Egerészölyv - amint elzavarják egymást.
A következő tökéletesen sikertelen alkalom, legalábbis madárfotózás szempontjából. Egy suta, az idei gida ikreivel, egy alkalommal, mindenféle előzmény nélkül elkezdett rohanni. Amint szaglótávolságon belülre értek, anyu megállt, szagot fogott, tétovázott, a zár meg csak kattogott. Bevallom ki voltam éhezve egy kis zakatolásra. Bár a varázs nem tartott sokáig, így a zakatolás sem. Nem volt idő konverterek ide-oda rakosgatására sem. Büdösül örültem mikor ilyen képet láttam a keresőben. Ritkán látok őzeket úgy, hogy nekem is jó legyen, de ez most bejött. A varázs a közeli bodzásban ért véget.
Európai őz
A több szálon futtatott lehetőségek mit sem érnek. A deres napok elmúltak. Néhány órányi pozitív hőmérséklet tartomány visszaformálta a tájat, nagyjából november közepére. Az etető forgalma mit sem változott. Madarak jönnek mennek.
De mit nekem a kemény betonfal, amibe már többször is belevertem a fejem. Megtettem még egyszer, és szerintem pár nap múlva megteszem megint. Csillagos hajnalra ébredtem. Legalább nincs köd, nincs pára, nincsenek felhők. Talán ez hoz valami változást. Hozott. Nem pont olyasmit amire vártam, de örültem, legalább kicsit.
Egy szajkót nehéz üveg nélkül csak úgy elcsípni, és még nehezebb mindezt 4 méterről megtenni. Még annak ellenére sem engedett 5 kockánál többet, hogy minden be volt állítva, és a lencsét még csak meg sem kellett mozdítani. Magas érzékenységgel elkövetett képek születtek, olyan időben, amikor még nem volt napsütés.
Szajkó
Erdei szürkebegy
Amikor épp nem bujkál, csak sütteti magát a napon!
Az elmradhatatlan.
Kék cinke