Húsok őrzője III/ 4

Az előző csak félig sikeres madárrandevú után, indítottam egy egész rövidke körkérdést, hogy ki hogy van?! Azok a fazonok, akiket megkérdeztem, csak annyit mondtak, hogy ők nem erőltetik a korán kelést...ám legyen! Én is így tettem. Reggel kényelmesen fölébredtem, volt reggeli, meg kávé, és még mittudomén, hogy mi! Aztán mikor a szél belefútt a fülembe, elindultam, nagyjából 11 körül, de simán leizzadtam mire fölöltöztem. Hideg van, és a hideget nem szabad lebecsülni. Kiértem, leültem, vártam...vártam...és még tovább vártam. Lehet kicsit türelmetlen voltam, úgy hittem, már legalább több órája ott ülök, de mindösszesen csak fél óra volt, mikor az órámra néztem Ebben a fénytelen, szürke időben, amikor nincsenek árnyékok sem, nem hogy fény, elveszíti az ember az időérzékét. 

Nem is csoda, hiszen túlvilági hangulat uralkodott ezen a napon. Kijózanítóan hideg, kulturált széllel, az éjjeli pára fehér szilánkok formájában mindenhova odafagyott, és ez a sok fagyott víz elnyelt egy csomó hangot. Csönd uralkodott. Alig mozdult valami a hidegben. És ami megmozdult, az igyekezett minél hamarabb elillanni a teljesen fehér tájban. A szürke ég egybeolvadt a fehérbe burkolózó talajjal, és kettő közötti apró kontrasztot a pára halványítottal el! 

..és hogy ne maradjon a bejegyzés képek nélkül:

Szajkó

Egerészölyv

Nem volt tömeges a jelenélt. Hajtották egymást és volt, hogy csak a fákon ültek és őrizték a húst. Színtelen világban született képek, melyek mégis színt hoztak ebbe a délutánba.

Erdei szürkebegy, csak a dokumentáció miatt.

Sokat kaptam, és nem azért, mert volt alkalmam belefényképezni egy ölyv torkába, hanem azért mert olyan környezetben láthattam ezt a pár madarat amire nem is gondoltam. Nem volt egy pörgős alkalom, de kaphattam volna sokkal kevesebbet is!