A természet elsöprő gyönyörűsége

Minden változik. Nem is fogom bő lére ereszteni, nem is tudnám. Sok emberrel beszéltem azóta, és sokkal okosabb is lettem. 

Az utolsó szombat, és az az előtti pillanatok.

Vörös vércse - a tojó

A kíváncsi banka - a szélben

Még több vörös vércse tojó

A fiókák már akkorák, hogy simán leszarnak bárkit. Még anyucit is. 

Az utolsó szombat. Hajnali les. A tojó rendszeresen bejár a ládába. A hím sosem. Csak átadja a kaját, utána rohanás tovább. Ez utólag megtudva...kinyomozva...nem biztos, hogy a legjobb túlélési stratégia. 

A tojó kidobálta a szart a ládából, letakarította a csőrét, többször elhúzott, majd visszajött. 

Vasárnap nem tudtam kimenni. Hétfőn belefényképeztem a ládába, és egy fészekaljnyi elpusztult bankát láttam. Kedden újra megnéztem. Semmi nem változott. Találkoztam már lemészárolt madarkkal ládában, de most nem volt külsérelmi nyom. A tojó eltűnt. A hím vélhetőleg nem etett tovább. A fiókák elpusztultak. 

A természet mindent elsöprő gyönyörűsége! 

Ez van emberek!