Hazudnék...

2019. november 26., kedd

Hazudnék...

...ha azt mondanám, hogy minden a lehető legnagyobb rendben megy.

Volt egy olyan elképzelésem, hogy viszek egy etetőt a közeli erdőbe. Úgy is lett. Vittem. Utána pedig nem lehetett megközelíteni, a hű-de-sok eső miatt.

A másik les teteje pedig szépen jól beomlott. Ennek nagyon örültem. Annál is inkább mert a közeli kőrisfák tetején egyre nagyobb számban jelentek meg a süvöltők. Voltak legalább hatan.

A téli les, amit tavaly telepítettem, egy sokáig elhúzódó útépítés miatt egyenlőre megközelíthetetlen.

Khm...khm.

Viszont újra kapok levegőt az orromon. Csináltak bele rendes nyílást. Ez okozott egy pár hetes fejfájást.

Az erdei lest egy kedves ismerősöm segítségével sikerült kijavítani. Jó lett. Jobb mint reméltem.

Meg is lett az eredménye.

Süvöltő. Az évnek csak ebben a szakában lehet megtalálni ezeket a madarakat. Néha egész közel hümmögnek a sajátságos hangjukon. Néha csak átrepülnek a nagyobb kőrisfa termés reményében az erdő ki tudja melyik részébe. Ahol van kőris, ott előfordulhat süvöltő is. És ha már van ez a két dolog, akkor miért ne lenne egy itató is a közelben. A száraz mag kívánja a vizet. Kellett is pár év mire ez így lett.

Fenyőpinty

Nagy fakopáncs

Süvöltő

A második alkalom.

Kék cinke

Balkáni fakopáncs

Süvöltő

A harmadik alkalom.

Vasárnap reggelre befagyott a víz. Nem csodálkozok. Kevés víz, inkább csak csalogatás céljából.

Ekkor még nem hittem, volna, hogy egy ilyen nap akár még jól is sikerülhet. A környéken megszaporodtak a szajkók. Észak felől jöttek, nyilván az ottani időjárás idáig űzte őket. Ez jó dolog. Ott legalább hideg van. De hogy több madár is megtámadta azt a kevés jeges vizet, azt nem hittem volna. Nem egy elegáns madár, legalábbis ami a landolást illeti, és nagyon figyel, bizonytalan mindenben, és a legkisebb rezdülésre is elhúz. De szerencsére vissza is jött. Többször is, és voltak vagy négyen, vagy öten.