Kunsági Fi… a második

 

Nem lehet elmenni egy ilyen esemény mellett szó nélkül. Be kell vallani őszintén, hogy az elmúlt tanév év vége teljesen kivette mindenkiből a maradék elraktározott energiákat. Ki gyógyulásra, ki családbővítésre, ki csak simán pihenésre fordította. A forró és esőmentes nyár szintén nem segített sokat. Sok esetben csak arra volt energia, hogy az ember valahogy túltegye magát az egyik napon, hogy aztán valahogy elkezdjen egy másikat. Így csordogáltak a napok, egészen szeptemberig. Persze nem mondom, hogy addig nem történt semmi, de olyan igazán nagy durranásra ítélt események nem. Volt cimbalmos utcazene. Volt ásványgyűjtés. Az jó volt. A Füledugó bányában Gyöngyöstarjánban. Exkluzív helynek mondanám, amennyiben egy robbantással történő külszíni kőbányát annak lehet mondani. A méltán híres magyar achát lelőhelyek egyike. Köszönet a bányakpinak és persze egy csomó más embernek is. Szembe jött pár külföldi út, de nyugi nem nekem.

A madárinvázió teljesen elmaradt. Az úszólesek alatt a mocsár teljesen kiszáradt. a körülötte lévő nád, viszont hatalmasra nőtt. Amikor az nyár végi esőkkel a mocsár megtelt, megpróbáltam bejutni. Leküzdve a fóbiáimat, hogy itt döglök bele a mocsárba ahol van vagy 70 fok, mellcsimában, 4 méter magas nád között, megkerestem a leseket. Teljesen elgyomosott vízfelületet találtam. Ahol az a két vagy három kacsát, meg sem lehetett találni. Elszomorodtam. Az éveket sem tudom megmondani, hogy mikor voltam részese utoljára az őszi madárvonulásnak. Mindegy, talán jövőre.

A napok szaladtak, nem csak nekem. A gyertyák mindkét végükön égnek, nem csak nekem. A néptánc és a zene folyamatosan szól. Minden nap közel egy órás cimbi koncert van otthon és arra kellett rájönnöm, hogy ez teljesen jó.

A Nagykunok újra megrendezték a szóló és kamara táncversenyt. Bolondság lett volna részükről kihagyni, és bolondság lett volna részünkről is kihagyni. Persze a hétköznapi problémák itt is szembe jöttek. Az összes ruha kinőve, beleértve a csizmát is. Az utóbbi volt a nagyobb fejtörés, de köszönet Gecse Gézának ez megoldódott. Csak úgy surran a csizma a levegőben. Újra elkezdődött a mindennapi körforgás, iskola…megatöbbi. Most ilyen próba, most olyan próba, most nem tánc, hanem zene…vagy zene, de nem itthon…a fene sem tudta követni. Ahogy a végjátékhoz közeledett az időpont, úgy alakultak ki a másik féle rendezvényhez kötődő próbák.

Na e miatt izgult itt mindenki!

II "Kunsági Fi" Szóló és kamara néptáncverseny

Pont olyan izgalommal álltunk neki, mint általában. A próbák a gyerekek agyára mentek, a gyerekek meg a mi agyunkra. Jól van ez így.

Ha azt hittétek, hogy láttatok már feszes színpad bejárást, zenekari próbát, főpróbát marha nagy tévedésben vagytok. Mesinek köszönhetően nagyjából 10 percet sikerült az egész főpróbából lefaragni. Többen jelezték, hogy gyors a tempó, de most őszintén, miért kell még lődörögni a színpadon, ha már nincs ott keresni való!

 A nagy Nóri, épp egy másik minőségben.

A Bokorvirág Hagyományörző Egyesület részéről, idézem, mert így hangzott: Gönczi Edit asszony!

A nem kevés politikai fűszerrel ízesített megnyitó után…

Az egyikszervező-egyikrendező-egyikkoreográfiavezető rövid szívből jövő ám lélekben rezgő megnyitó beszéde után a leányok és srácok belecsaptak a lecsóba.

Amijaink - afélhomályban

Nem csak a mi gyerekeink tudnak ám nagyot ugrani és szépen forogni. 

El kell ismerni, hogy nem jó helyről készítettem a felvételeket.

SZ.L.G  - Tyukodi verbunk képekben

 

H.Z.  - Gömöri pásztorbotoló 

 

M.B. - Dél-alföldi oláhos

Nagyon nagyot táncolt. Annyira verte a padlót a tenyerével, mint mások a csizmájuk talpával.

S.K. - Ecsedi verbunk

C.Z. - Békéscsabai cigánytánc

A délelőtt volt amikor a mi fiaink körbetáncolták a Nagykun Táncegyüttest arany és ezüst minősítéssel...megint.

Kösz mindent!

Csak reménykedni merek, hogy legközelebb kamara táncot, és páros táncot is ki fognak agyalni a koreográfusok!