A
2024 eccercsak valahogy teljesen átcsúszott a 2025-ös esztendőbe. Az eddig
takarékon égő láng, a hajtógáz minőségétől, hol jobban hol kevésbé jobban
lobog. A bele kevert anyagok miatt, hol kékebben, hol sárgábban világít. Lassú
tűzön melegítve a levest, csak takarékon.
A téli fotózásra alkalmas lesek
felújítása még valamikor októberben elkezdődött, és nagyjából decemberben
sikerült is befejezni. A nyári és őszi aszálynak köszönhetően egy
villanypásztor húzódott az erdőben a madáretető mellett. Az erdőben is folyik
legeltetés a takarmány hiány miatt. A sok éve egy helyen lévő etető, a les és
az itató áttelepítésre került. A madáritató ezzel a nem tervezett akcióval a
megsemmisülés szélére sodródott. Simán össze lett tákolva, hogy kibírja
tavaszig...kell neki egy renoválás.
A
másik is hasonló módon járt. Ott az etető omlott össze. Egy zsák szeméttel
tértem haza. Előbb utóbb kell ezekkel kezdeni valamit. Valahogy lesz.
Elindítottam
egy madáretetést, amit még pár hónapig folytatok. Egyelőre, nem sok eredménnyel.
Illetve valamilyen eredmény mindig van, csak az kérdés, hogy ki mennyire
elégedett, vagy mennyire lehetne elégedett.
A
madáretetőt a cinkék kerülgetik. Az ilyenkor szokásos fenyőpinty-zöldike-süvöltő
invázió már jó pár éve nincs, így most is elmaradt. Néha ugyan előkerült egy-egy
süvöltő, de azt is inkább a hangjáról lehet felismerni, és amint a távcsőbe
kerülne már tovább is áll.
A
másik les előtt mindig van valami kavarás. 2023-ban, el kell ismerni, hogy elhanyagoltam,
a folyamatos megfázások és az asztma miatt, amit akkor még nem tudtam, de
örülök neki, hogy kiderült. Így olyan érzésem van, mintha ez a les most küzdené
ki magából a saját útját. Nammmindegy! Ez van. Ennek eredményeképpen
természetesen egy csomó minden történik, - és megint csak természetesen, -
akkor amikor nincs ott senki. Hát persze, madár ott van, ahol nincs senki!
FácánOK
Egerészőölyvek
