Álljon itt egy naggyonszarpoén:
- Mennyi?
- Harminc!
- Miharminc?!
- Mimennyi?!
Ez így elég gyatra kezdés, ezt el kell ismerni.
Ha most visszagondolok arra az elmúlt 30 évre, amiről a szombati nap szólt, nem is biztos, hogy fel tudnám sorolni, hogy mit csináltam, mit sikerült elérnem, vagy miről maradtam le. Szerintem a felsorolás utolsó eleme a legtöbb.
A mit csináltam oszloppal kezdeném…várjá’ asse tudom…30 év…1995-től. Óhhh basszus…videomagnók, brutál nagy mobiltelefonok, mozi szoba, nyári láblógatás a strandon, csajok stírölése… ”Nem tudod mennyi az idő? Nem, ne haragudj nincs órám! Semmi baj, ¾-ed kettő lesz két perc múlva!” És így csak a stírölés maradt.
A 90-es évek vége. Érettségi, technikus képzés, fürdés a Körösben Gyulavári környékén.
2000-es évek eleje…főiskola…amikor egyszerre jártunk ugyanabba a városba…egy temetés…egy államvizsga bizottság előtt toporgás Szarvason…Szabó Gábor és népizenekara amint beszabadul a suli aulájába, fél4-kor, hajnalban, nem csöndben. Belemerítkezés a munka világába. Az első fizetés…86 000 Ft. Jogosítvány szerzés. Hobbi keresgélés, és jelentem megtaláltam.
2005 körül vettem egy autót. Egy libafos színű Mazda 323F-et. Dupla vezérmű tengely, alig lehetett beleférni, de az is hozzá tartozik, hogy nem voltam közel 90 kiló. Viszont felgyűrte maga alatt a betont is. Egy újabb államvizsga bizottság, aminek megint csak az izgulósabb végén álltam, Debrecenben.
2010 körül eladtam az autót. Nem sokkal később elütött egy másik autó. Azok zavaros idők voltak, amire, be kell vallani a poszttrauma miatt nem emlékszek. Ha elfogadsz egy jó tanácsot…ha autó elé fekszel, ne csodálkozz, ha hülyébb leszel, mint voltál.
2013ban újabb államvizsga, megint Szarvason. Az utolsó.
Ezek után, csak és kizárólag a munka fárasztó és kevés dicsőséggel kecsegtető jelensége szőtte által a világot. Természetesen barátokat szereztem, kollégákat, akiket elvesztettem. Vagy így, vagy úgy. Feketén lobogó lángok, életre szóló igazságok…
2017 körül kezdődött a mi Nagykun Táncegyüttes kapcsolatunk. Tébláboló szülőként néztünk jobbra és balra. Esetlenül bukdácsoló gyerekeket bámultunk, és csak reméltük, hogy eccer a mi gyerekünk is géppuskalábú fiatal lesz.
2020. Korona vírus, online oktatás. Online minden. Online tánc, online matek, online iskola. Online munka…már akinek a munkaköre megengedte.
2020-2025. Kunsági fi versenyek Kisújon. Jászberényi versenyek, egész estét vagy délutánt betöltő előadások. A 30 éves Nagykun Táncegyüttes jubileumi gálája. Ennek megfelelően, jubileumi fejfájások, jubileumi próbák, sok próba, mert ugyan két előadás volt, de természetesen nem egyforma. Így a próbák sem egyformák. Természetesen a tánc mellett a tanulás, a hobbi, a kötelező szabadgyakorlatok sem maradhattak el. Táncversenyek, fellépések, zeneórák, zeneoktatás, hangszer hurcolászás, cimbi óra Domonyban, Bencénél. Folyamatosan gyorsuló szélvihar, ami naggyon sok mindent magával ragadott.
Elcsigázott arcokkal találtuk szembe magunkat, iskolai oktatás után, a próbára fáradtam érkező táncosok, és onnan ugyancsak fáradtan távozó táncosok. Tele hócipővel, néha keserűséggel, néha ötlettel, jó és kevésbé jó élményekkel.
Az viszont tagadhatatlan tény, hogy a Nagykun az elmúlt 30 évben nem tétlenkedett. Jártak külföldön, jártak itthon, voltak a Felszállott a Páván, voltak magasan és voltak mélyben is. Versenyeken Jászberényben, Fegyverneken, Debrecenben, Törökszentmiklóson. Sírtak örömükben és sírtak bánatukban. A táncosok belecsöppentek a Nagykunba és elhagyták az együttest. Feleségek, férjek, párok lettek. Gyerekeik születtek, akik ugyancsak itt táncolnak. És persze most is vannak olyan szülők, akik riadt-kerek szemekkel néznek körbe, és ők is csak remélik a gyerkőcük egyszer a géppuskalábúak közé fog tartozni. Voltak, akik kiszálltak, vannak, akik most hagyják abba, és vannak olyanok is, akik most fogják elkezdeni. Olyan táncosok is vannak, akik a tanári pályát választották, és most tanítják vissza mindazt, amitől a magyar kultúra az egyik, hanem a legszínesebb a medencében, vagy talán egész Európában.
Színes szoknyák, repülnek, suhannak, forognak körbe-körbe, pörge kalapok, lengedező darutollak és árvalány hajak, csapongó mellények, feszes csizmaszárak, derengő emlékek, szerte foszló és épülő álmok. Szalagokkal kötött copfok…
Ilyen érintők mentén készült a Nagykun Táncegyüttes a jubileumi előadásra, Kisújszálláson. Amikor az előadás napja eljött, a karikás, kialvatlan, riadt és izgulással teli szemek mögött ennyit lehetett hallani:
„- Ez tényleg el fog kezdődni!” – Barna-Majláth Emese
Engedjétek meg, hogy a teljesség igénye nélkül említsek néhány nevet. Nem mindet hiszen nem ismerek mindenkit, annak ellenére, hogy túlvagyok már néhány rendezvényen, természetesen, mint néző.
Olgi, Szabina, Katinka, Norbi, Emese, Ménrót, Zádor, Bálint, Vera, Luca, Misi, Zsombor, Jana, Kató, Janka, Ibolya, Zsófi, a Nagy Nóri, Éva, Robi, Kristóf, Zalán, Juditka, Saca, Levente, Andris, Kornél, Csepke, Grétike, Zétény, Bence, Dénes, Vivi, Bíbor, Lili…srácok nem tudok mindenkit felsorolni…Ági, Réka, Imi, Panni, Orsi, Jázmin, Lizi, Petra, Judóó…
Fogtátok egymás kezét, zenét kértetek ki, ölelkeztetek, öltöztetek rohanva, alig kaptatok levegőt, egymás lábára léptetek, sírtatok is, elcsukló hangon énekeltetek…többször is. Tapsoltatok, a színpadon, mögötte, és mi is tapsoltunk. Árvácska, Bodorka, Karakas, Bengecseg, Nagykun, Garaguly, Csivag, verbunk, csárdás, Gömöri, Szatmári, legényes, körjáték, Kalotaszegi, Somogyi, Bukovinai, asszonytánc, családok tánca, Ős Jászsági, Kisgömböc…ezt sem tudnám felsorolni…fenének kezdtem hozzá, miiiii?
Igen, volt sírás a színpadon és a színpad mögött, de előtte is. És vannak gyenge pillanatok amikor még most is bele, belecsúszok ebbe az ingoványos mocsárba. De most őszintén, nincs ezzel semmi baj!
Így tud üzemelni a Nagykun Táncegyüttes, 30 éve. Döcögéssel, lendülettel, szenvedéllyel, nevetve, sírva…
Nem azt kaptad, amit vártál? Ez simán előfordul, hiszen individuumok vagyunk, eltérő igényekkel. Olyan ez, mint a mozifilm, nem minden esztéta ugyanazt reagálja. Én sem.
…Herczegh Kata, Gönczi Edit és Tatár Péter. Azt gondolom, hogy a felsorolás ezzel nagy vonalakban véget ért.
Köszönjük Nagykun Táncegyüttes!
Jászsági táncok
