TaVaSz: Kompetíció

 -        -       a wikipédia szerint - magyarul versengés alatt a más szervezet számára is fontos környezeti tényező (táplálékforrás, víz, fény) elvonását, illetve hasznosítását értjük akkor is, ha ez felismerhető agresszivitás nélkül történik. A versengés az életciklus minden szakaszát végigkíséri az újulati fázistól az élettartam végéig. A versengésben elmaradó egyedek asszimilációja előbb-utóbb a kompenzációs szint alá süllyed, ami pusztulásukhoz vezet; ez a sűrűségfüggő mortalitás megnyilvánulása a populációban. Egy adott termőhelyen a versengés során fennmaradni képes egyedsűrűség egyrészt a rendelkezésre álló erőforrásoktól, azaz az eltartóképességtől (termőhelyi potenciáltól), másrészt az egyedek élőhellyel szemben támasztott igénytől függ.

Na ezt, mindenki akit érdekel az ilyesmi szépen csöndben fordítsa át madarakra. Ha azzal megvagytok, akkor fordítsátok át vörös vércsére. Fűszerezzétek meg egy kis agresszivitással, egy kevés helyben tartó…párzással, hogy szebb szót ne írjak ide.

Azért tartottam érdekesnek, mert nem tudtam eldönteni, hogy mi is volt a kompetíció tárgya. Élőhely? Költőláda? Tojó? …vagy ha elfogadó és Netflix előfizető vagy, akkor a hím?

A, valamelyik kérdésre a választ valahogy megpróbálom kinyomozni.

Már 6 előtt elkezdődött a hajkurászás, nagyon izgalmas volt végig nézni, és természetesen követhetetlen, tök mindegy milyen készülékkel és tök mindegy, hogy annak a készüléknek milyen tulajdonságai vannak, töklassú volt. Vagy én voltam az, ezt nem tudom pontosan.

Az idegen hím, kizárólag a domináns hímet támadta. Az feldobta magát a levegőbe és karmaival védekezett. Még a les tetjét sem kímélték. 

Vörös vércsék, szerelemben, háborúban

TaVaSZ : 1.

 Nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy ég a nádas...megint fabrikálhatok úszóizét... Örömmel tapasztaltam, hogy az úszóizé nem kapott lángra, viszont valami élelmes jószág, kirágta a közepét. Felújításra annyira szorul mint általában mintden más...az életemben. E nagyszerű felfedezés közepette, a csizmámat újfent kihasította egy nádtorzsa, mázli, hogy nem az érzékeny részen, így csak térdtől lefelé hűtötte a lábamat a jóóhidegvíz. A csizma is renoválásra szorul. 

A figyelem a vércsék irányába fordult. Ott is kellett egy kicsi renoválás...imádtam, ahogy a hátamat csapja az eső. Rohamléptekkel történik ilyenkor minden. 

Időközben mezei pacsirta, sordély, cankók, valahol egy daru krúgat...a talajon, banka, csuk, réti fülesbagoly hív valakit...egy rozsdafarkú tojó karattyol valamit a les tetjén...a vércsék másik vércséket hejkurásznak.

Csóka

Vörös vércse

Házi rozsdafarkú

Csóka

Vörös vércse

Csóka

Mulatni szívből: II. Nagykun Beavató Bál

Az internetes platformokon év elejétől lehetett látni az ezzel kapcsolatos bejegyzéseket. Hol itt, hol ott bukkant fel egy-egy felvétel, a jegyekről, a helyszínről, a menüről, a zenekarról…és ahogy közeledett a bál hete, ezek a bejegyzések szaporodtak. A nyomás egyre nagyobb lett, a szervezők egyre nagyobb tempóval csaptak újra és újra a lecsóba. A székek megvannak? Az asztalok is? A jegyekből van még valamennyi? A helyszín rendben? Nincs műsor ütközés? Már megnéztük…nincs, nem baj nézzük meg még egyszer.

Ahogy közeledett a bál napja, a lendület nem csihadt. Sőt, az egyik szervező, jelesül Mesi, - aki nem csak a szervezésben érintett, hanem a leánya első bálozóként volt jelen – elmondása szerint három napja pityergett. Hol örömében, hol bánatában. Mérlegre tette lelkének érzéseit, és az örömsírás mellett döntött. Meg is tudom érteni!

Ahogy közeledett a bál estéje, ezek az internetes bejegyzések elcsitultak. A szervezés, a megnyitóban csúcsosodott ki. Az bálozók, kikenve-kifenve, belőtt friszkóval, élére vasalt nadrágban, zakóban, ki csokornyakkendőben, ki nélküle, elkezdtek beszivárogni a Vigadó nagytermébe. A terítés pazarul sikerült. Egyensúlyba helyezve az asztalokat, a teremben, helyet hagyva a táncnak, a zenekarnak.

(photo by BNK)

Aki járt már a kisúji Vigadó mozi termében, az tudja, hogy milyen képességekkel rendelkezik a helység. Ám most kivetkőzve magából, Gönczi Edit vezetésével, a vigadó belseje, levedlette báb-álca ruháját és plasztikus színekben pompázó pillangókét újjá születve repdesett hatalmas szárnyaival. Néhány óráig csupán, de helyt adott az érzelmektől túlcsorduló szíveknek. A gyermekeikre lopva büszkén-féltőn pillantó szülőknek, és az első bálozóként szüleikre lopva kérlelően-álmodozva pillantó fiataloknak. És el kell ismerni azoknak is hely adott, akik csupán mulatni, vagy éppen vágyakozni jöttek el aznap este. Elgondolkozva fiatalságuk ezen szeletén, mielőtt az szépen lassan a feledés homályába vész.

Ahogy a VigadóPillangó hatalmas szárnyaival körbe-körbe röpült a bálozókkal a hátán, teleszórta teret flitterrel, ami a csajok ruháján landolt. A pezsgő bubisabb lett, a világítás szikrázóbb, a ráncok kisimultak, a mosoly szélesebbre húzódott. Az asztaltársaságok lágy beszélgetése közepette, hol itt, hol ott hangzott fel egy nagyobb nevetés, vagy éppen könnyes szemek zsebkendős lapogatása, csak épp olyan finoman, hogy a szemfesték ne mosódjon el.

A konferansz, - köszönjük Szabina, imádjuk a hangod – rutinos felvezetése mellett zajlott. A megnyitó, egy pohár bubisabb pezsgő mellett történt. Szerencsénk volt, hogy Tibi most nem beszélt 4-7 órát, viszont mindenkit megnyugtatott, hogy akármikor tudna. Köszönjük Tibi a zip fájlba tömörített megnyitót.

 N.Sz.

 K.T.

A polgármester – Szűcs Tamás – velős megnyitója után, miből kiszűrődött a néptánc után érzett szeretet, és a ’szorosabbra fűzzük’ szókapcsolás, amit be kell vallani mindenki nagyon vár.

Herczegh Kata, halkra vett köszöntője - ami mögött van már néhány ilyen megnyitó – után következett a fiatalok és kísérő szüleik bemutatása, méltatása néhány szóval, aminek mindenképp volt információ tartalma. Nem kell itt hosszú oldalon felsorolt litániára gondolni, csupán néhány tömören fogalmazott mondat, amiből nem feltétlen, csak és kizárólag a születési dátum, vagy a szülők neve jutott el a köztudatba, hanem a továbbtanulási szándék is bele lett szőve.  Ilyenkor nem mindig objektíven keresztül figyelem a világot. Néha nem csak a szemeknek kell utat engedni, hanem hagyni kell, hogy a fülben lévő csontok is kapjanak valami morzsát. Azokban a mondatokban, amelyek a továbbtanulást feszegették, volt ambíció, fantázia és is lehetőség bőven. Kell, hogy ezek valahogy valóra váljanak, hiszen a világ sodrása, ahol mindenki tart valahová, csak akkor nyugszik meg a ladikjaink körül, ha elég hitet táplálunk önnön magunkba.

Az ünnepeltek, lopott pillantások jobbra s balra! 

 D.K.J.

 J.J.

K.K.

N.B.

Sz. L.

C.Z.

M.R.S.

S.K.

M.B.

Támogatjuk gyermekeinket, menedzseljük –divatos szóval fogalmazva-, kiszeretgetjük belőlük a legjobbat, csiszolgatjuk, polírozzuk, hiszen olyan lehetőséget látunk a szemeikben, melyek a sajátjainkban talán nem is voltak! Még fogod a kezét, de már a gyerek tartja cikinek, de csak akkor, ha mások is látják! Ez az a pillanat, mikor szépen lassan elkezdik kigondolni az útjukat, még akkor is, ha az az út tele van sáros szakaszokkal, kevés világítással, és néha szúrós kökénnyel, ami csak finomnak látszik.

…hát ilyen pillantások röpködtek a színpadon, miközben a fiatalok – előbb a leányok, majd a legények – átvették gratulációk közepette azt az oklevelet, amely ugyan az este további részében csak a nullás sör fogyasztására jogosította fel őket, de ettől függetlenül, a felnőttkor küszöbére léptek. Arra küszöbre, ami ugyan oly rohadt módon nem magasodik ki a talaj szintjéből, ám ha elnézed és megbotlasz benne, az kummára fáj. Arra a küszöbre, amiről ugyan sokkal messzebbre nem lehet látni, de az elrugaszkodáshoz mindenképp szükséges!

Hogy mi következett ez után? Sima ügy! Egy könnyekkel teli tánc az első bálozók és szüleik között. Mi lehet ebben olyan rohadt nehéz?! Szinte semmi.

Bálkirálnynők#bálkirályfiak#asztaltársaságok#barátok#koccintásos#A-Bmenü#zenetánc#

Az előétel, kifejezetten izgalmas, kacsamell és gyöngyirolád esztétikusan egy szelet sokmagvas bagettre téve, körítés, zöldsaláta.

A főétel, az ’A’ menü, csőben sült zöldséges rakott csirkemell, burgonyával és tarka rizzsel, jelzem ez volt a kiadósabb mennyiség. Ám a ’B’ menü, ami nem volt más, mint konfitált oldalas, fűszeres kéregben cheddar sajt mártással, steak burgonyával, bacon morzsával, kifejezetten pikáns ízzel töltötte meg az erre éhes nyelvek papilláit.

A torta, desszertként csak levezetés volt ez után. Köszi Fecó! 

Az étkezések között, zene, tánc, beszélgetés, és ami sok embert meglepett, rengeted ölelkezés, gyerekek, anyukák, és vegyesen egymás között. Eddigre az asztaltársaságok felbomlottak némileg, keveredtek, valahol mindig volt valami komoly kivesézésre váró téma. Eddigre a szívek ráncai kisimultak. A VigadóPillangó tovább szárnyalt, szórva a flittert a bálozó közönségre. 

Ahogy minden rendes buliban, itt is volt egy folyosó, ahol bizony, mindig nagy dolgok történnek! 

A garantáltam legveszélyesebb asztaltásrasaság hölgy koszorúja. 

Nagyjából fél10 után amikor a pálinka-unikum-pezsgő-rozé-pálinka-tátra tea-pálinka kombináció elérte a robbanás pontot, a képek minősége rohamosan csökkent. Ránéztem a gépvázra, és kb 25 perccel később a gombok helyzete teljesen megváltozott. Ez van.

Egy bál, ami nem csak a néptánc miatt lett/ lesz rendezve, hiszen nem csak a szekta tagok gyerekei lesznek egyszer 14 évesek. Egy bál, ahol nem a népzene duruzsolt a fülekbe, egy bál, ahol nem a hagyomány életetése volt a cél, viseletbe öltöztetve.

Egy másféle hagyomány lett életre hívva, újból. Egy bál, ahol a népviselet, ami el kell ösmerni, nagyon mutatós is tud lenni, le lett cserélve hosszú estéjire, zakóra és nyakkendőre. Hiszen volt dresskód!

Egy bál, ami lesz még, hiszen nem csak kétévente vannak 14 éves gyerekek!

Bolondság lenne a következőt kihagyni!