Egy rövidke bevezető:
Egy arra alkalmas délután, vagy délelőtt, már nem is tudom, de nekiálltam építeni egy úszó padot, az udvaron található anyagokból. Nincs mese, eljött az a pillanat az életemben, amikor vízre kell szállni. Persze nem csónakban, hanem csak úgy simán. Az úszó pad építése nem vett igénybe komoly tervezői munkát. Néhány szegőléc, facsavar, hungarocell, és ezek megfelelő módon történő kombinálása egy akku fúró-csavarozó és egy kevés szilikon paszta segítségével. Összecsavaroztam a pad vázát, és megmutattam kedvesemnek. Bizakodva kérdeztem tőle, hogy lát e ebben az egész őrültségben fantáziát.
Erre ő:
- Persze, mi ez?
Jelzem az agyamat akkor dobtam el először. Nagy lendülettel elkezdem neki mesélni, hogy mit is szeretnék kihozni ebből, és milyen eredményekre számítok.
Erre ő:
- Igazad van, erre is lehet használni, de én inkább valami növényt futtatnék rá a kertben.
Ekkor dobtam el az agyam másodszor. Megköszöntem neki a segítséget, és lógó orral folytattam amit elkezdem. Rákerült a hungarocell, a keretre néhány menetes fogas.
Jött is a segítség megint:
- Ha már eldöntötted, hogy a fényképezőgépedet eláztatod, akkor én a helyedben tennék alá néhány műanyag flakont is. Tudod, csak úgy "poénból!"
Ekkor dobtam el az agyam harmadszor. Láttam lelki szemeim előtt amint a fotóapparát, édes kicsi bugyborékokat eresztve magából, elsüllyed a vízben. Persze a tulaj egyből utánakap, de mellényúl, elveszti egyensúlyát a bokáig érő iszapban, hogy megtartsa magát, és mivel már tök mindegy, mert a gép rég elmerült, leteszi a kézét a "talajra", és amilyen szerencséje van a tulajnak (annak az őrültnek) a gépet még jobban belenyomja az amúgy is agyig érő agyagba.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal küzdve, megfogadtam a tanácsot, és négy flakont is erősítettem a pad sarkaira. Az álcahálót jó lazára hagyva a kerethez fogattam egy kevés kábel kötegelővel...és már kész is.
A padról készült képeket is előkerítem valahonnan, de most inkább haladjunk visszafelé.
Szerencsés vasárnapra ébredtem. Nem volt meleg, fura is lett volna, így március 23-án, viszont a szél, az fújt. Mindegy, az elhatározás már megvolt. A szerencse tovább segített, ahogy kiértem, mit látok...a levegőben...éppen távozó gulipánokat, és cankókat. Ez sokat segített, hogy önbizalmat nem adott az biztos.
...lelki szemeim előtt megint édes kicsi bugyborékok jelentek meg, egy süllyedő gép...
Nosza, mellcsizma fel, babzsák elő, úszópad be a vízbe. Abba a vízbe, ami ilyenkor még nem hogy nem meleg, hanem nagggyon hideg. Mindegy ha már itt vagyok...és a pad szépen úszik...a víz változó mélységű, az alja szép sima.
Lehet, hogy a fotóalanyok elszálltak, de páran maradtak. Ha minden stimmel akkor legközelebb is lesznek.
Piroslábú cankó - Tringa totanus
...és egy reggeli fürdés
...és nyújtózkodás, visszafogott tollrendezés
Bíbic - Vanellus vanellus
...és még egy habkönnyű fürdőzés
...és még egy reggeli nyújtózás, szintén visszafogott tollrendezéssel
Pajzsos cankó - Philomachus pugnax
Kis lile - Charadrius dubius
...igyekszem nem megszakítani az elkezdődött hagyományt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése