A húsok őrzője 2

Egy kevés magyarázat az elejére: ez ha jól emlékszem öt alkalmat ölel fel...és egy alkalommal sem volt melegem. 

Lassan fogyóban van a türelmem. Nem tudom hová fog vezetni ez az egész herce-hurca, de kivárom a végét. 

Azt már megszoktam, hogy ha elmegyek fotózni, nem úgy térek haza, hogy sok fajt sikerül lencse végre kapnom, hanem úgy, hogy csak párat, abból viszont készül kép, jócskán. Javarészt, dokumentáló jellegű fotók. Most is így történt.

1. 

Sokáig, úgy voltam a szajkóval, hogy örülnék, ha látnék legalább egyet. Most pedig, ketten is vannak. Elszórakoztatjuk egymást. Rájárnak az etetőre.

Szajkó - Garrulus glandarius

Továbbra is hihetetlen, ahogy egy szürke gém, a feladatra teljesen alkalmatlan csőrével próbál hozzájutni a napi betevőjéhez. Óvatos léptekkel közelít, és közben minden irányba figyel. Tudja, hogy ez itt nem az ő játszótere.

Szürke gém - Ardea cinerea

2.

Közben, a szemközti fasoron, és azon túl. Nem baj, kis barát, jössz te még abba az utcába amiben én is benne vagyok!

Réti sas - Haliaeetus albicilla

3.
Voltak, vannak, és lesznek olyan alkalmak, amikor semmi sem történik, amikor a gépet csak azért viszem ki, hogy a vállamat húzza. Kínomban a távozásom előtt a leshez támasztottam egy csomó kidőlt, szuvas bodzát. Olyanokat amik magasabbak mint a les. Talán hoz változást. Talán barátságosabb lesz, vagy csak simán más.
Szajkó - Garrulus glandarius

4.
...és alighanem megint csak beigazolódni látszik az a mondás, hogy mindig jobbat/ mást vár az ember. Az éjjel esett eső, ami talajt érve azonnal megfagyott és megette a hatását. Egy héja, egyszer csak "leesett" az égből. Nem nézelődött előtte, nem gondolkozott, csak jött. Közel két és fél óráig szórakoztattuk egymást. Volt, hogy csak néztem, a keresőbe bámultam. Birkózott a fagyott darabokkal. A hús szelíden engedett a horgas csőrnek. Nem láttam még ilyen formában, ilyen madarat. A "nádasok királya", na nem a legszebb pompájában ugyan, de lakmározott. Farktolla összefagyva, kócosan, fénytelenül rakoncátlankodott a helyén.

Barna rétihéja - Circus aeruginosus

5.
...és úgy tűnik a les tetején lévő ágak, hoztak valamit a konyhára, legalább a szajkók használják. Kicsi lábak topogása, szárnyak verdesése hallatszik, belülről. Vicces, hogy az ember amint meghallja ezeket a hangokat, összehúzza a nyakát, pedig, tudja, hogy nem esik rá semmi!

A szemközti fasoron, nyálukat csurgatva, bambán, mélám ücsörgő egerészölyvek, ezennel le vannak sajnálva. Egy alkalommal, próbálták a héját elzavarni, de madarunk annál éhesebb volt semmint engedjen az ölyvek nyomásának.

...és egy jóleső kellemes csőrtisztítás után mindketten elhúztuk a csíkot.

5.
Sima reggel, hóval, kellemes hidegben. A fasor üres. Szajkók, gém sehol. Ölyvek sem.
Mozgás a les tetején, alig hallható nesz, inkább csak érezni lehet, ahogy a hópamacsok az ágakról lehullanak. Árnyék suhan. A mozgás a les előtti ágon ér véget. És lám a héja újra itt. A tollak már nem fagyosak, tiszták. A fasoron ölyvek gyülekeznek.
Madarunk, egyedül, nézelődik, kényelmesen, nyugodtan.
A téli csöndet, csak a közeli tó jegének rianása töri meg néha. Szürreális hangok vegyülnek a csöndbe.

...igy lett!