...és vannak olyanok akik szeretik.
...és voltak horgászok is. Az elsővel megegyeztünk, hogy a pecázást mint hobbit meghagyom neki, mert én nem halra vadászok. A másiknak elborult a parton a bringája. Nyilván nem volt boldog. Ellenben velünk. Én nem teljesen láttam, mert kitakart a nád, de volt röhögés. Bár nem lehetett hallani, de biztos szitkokat szórt. Volt egy harmadik is, aki alig tudta beledugni a kezét a zsebébe, és bizony billegett is, nem kicsit. Erősen nézett, hogy mi történik azon a helyen, ahol nagy valószínűséggel, élete legnagyobb halát fogta volna meg, még akkor is, ha a szombat délelőtti vegyes kicsi többet nyomott a latba, mit azt elsőre gondolta volna.
Aztán szerencsére, ezek a kitartó horgászok mégsem voltak olyan kitartóak. Talán fáztak. A lábaik, vagy a kezük. Elszivárogtak.
...és ezt az egész eseményfolyamot megelőzte egy másik, ami szintén szerencsésen végződött. Elhagytam az egyik aksiját a masinának. De ezt későn vettem észre. Már sötét volt, esett az eső. Aztán megtaláltam. "Az elveszett dolgok előbb-utóbb előkerülnek!"
Erre gondoltam akkor is mikor megláttam, bevallom nem sokszor, hogy az emészthetetlen dolgok, hogy távoznak, egy ilyen szép madárból.
Jégmadár
A következő alkalommal született felvételekből néhány:
A világ egyik legcsodálatosabb madara! A szépség megtestesítője!A fotók pedig lenyűgözőek! Gratulálok! Nagy tehetségre és türelemre vallanak!
VálaszTörlésKöszi szépen! Hasonló véleményen vagyok én is!
TörlésIrigylésre méltó, aki ilyen madarak között éli a napjait! ��
VálaszTörlésHa legközelebb találkozok vele, átadom neki! ;-)
TörlésMindenképp! ;-) Hátha egyszer nekem is lesz szerencsém!
Törlés;-)
TörlésSzépek!
VálaszTörlésSzia Laci!
TörlésKöszi, bár tökéletes sosem lesz! ;-)