Csak nem tudom, hogy megéri e egyáltalán. Az itató renoválásra került, kicsit nagyobb lett, és kicsit több víz kell bele, és kicsit odább kellett rakni, a lessel együtt, és erősen szitkozódtam, miközben egyedül kínlódtam mindennel.
A legnagyobb fejtörést a víz jelentette. Utána meg az, hogy egy héttel később az egyik lába megsüllyedt. A víz az itatóból elkezdett lecsöpögni, és még jobban eláztatta a földet a láb alatt, így elcsavarodott.
Neki futottam még egyszer. Víz, szerszámok, pihenés gyanánt cipekedés. Azt hittem elsőre, hogy kilyukadt a fólia. Leültem a földre és gondolkoztam...mi a francot keresek itt!
Mivel a fólia nem volt lyukas, így a tök fölöslegesen odacipelt vizet a les szárazon marad lábai alá öntöttem. föllazítottam a földet, és kikapartam annyit, hogy szép vízszintes legyem, immáron megint.
És mivel vízszintes lett, több víz kellett bele, és így már nem is annyira fölöslegesen cipeltem a vizet. A lábakhoz mélységhatárolókat csavaroztam, így remélhetőleg szintben is marad.
És mivel nem csak én járok oda, tök egyedül (jelzem a madarak elkerülik), viszont egy fürge gyík szeret mászkálni a les oldalán, így megtartom neki!
Komoly objektum! :)
VálaszTörlésÉn szurkolok...