Húsok őrzője III/ 6 : Ahogy a csillagok állnak

Hogy mennyi csillagnak kellett együtt állni, hogy ez a bejegyzés létre jöhessen...nem tudom. De az eddigi tapasztalataim azt mondják, hogy elég soknak. Mindezt annak ellenére mondom, hogy nem vagyok nagy asztrológus. Csak néha bámulom az eget, keresem a Cassiopea-át, de azt viszont minden arra alkalmas este megteszem. És mint mindennek, ennek is megvan az oka, miértje. Közben elgondolkozok a robotika törvényein, Asimov világán, és még egy csomó hasonló dolgon. Várjunk csak, hol tartottam? Ja igen, asztrológia, robotika, csillagok állása...

Ahogy ott kuksolok a lesben és a lassan telő percek, negyed órákká híztak, a negyed órákból, egész órák lettek, és ezekből az egész órákból lett kettő is amikor épp nem történt semmi. A hideg átjárta a ruháimat, és mire kiértem elég vagányul le is izzadtam, így különösen érdekes volt gubbasztani mint egy ázott csirke. Amit a ruha megszáradt rajtam, ölyvek hangját halottam a közeli fák ágairól. Hiába is próbáltam összeszámolni hányan vannak, nem jutottan kettőnél messzebbre. 

Nagy fakopáncs - nehéz lett volna kihagyni

A közelben lődörgő fácántyúkból csak ennyi lett. Jó közel volt, oly annyira, hogy nem is fért bele több a keresőbe.
Fácán

Ami ezek után történt arra viszont nem nagyon találtam szavakat. Csak kapkodtam a fejem. Élveztem a látványt, sütkéreztem benne, kártyát és aksit cseréltem, bénáztam. Volt minden, csöndes zabálás, és kevésbé csöndes zabálás. Születtek olyan felvételek melyeket még nem is láttam talán, születtek közeliek, olyanok amin alig van vágás, és olyan is született ami dokumentálás miatt került rá a kártyára. Örültem, nagyszerű volt. 

Egerészölyv

Valahol itt kezdődött a mulatozás. Egy ölyv egy vaddisznó tetemén.

Aztán az ölyvek száma hol növekedett hol csökkent.

És a legnagyobb tutiság akkor lökött hanyatt amikor egy megtermett madár, a lestől nagyjából 11 méterre komótosan nekilátott egy kellemes kora délutáni ebédnek. 

A lesen nincs detektív üveg, sőt egyáltalán nincs semmilyen üveg, a les elején vágott léken az objektív fele kilóg, így mindenféle heves mozdulat nélkül kellett lavírozni az ölyvek között, úgy hogy konverterek cseréit is közbe kellett iktatni. Nem sok levegőt vettem miközben kívül állóként, szervesen próbáltam beleélni magam egy zabálásba.

Hat madár, ezek között voltak erősebbek, okosabbak. Voltak kitaszítottak, akiknek csak a közeli bodzás ágai között jutott hely! Olyan mélyen ültek, hogy nem is lehetett látni, csak néha csaptak egy kört, hogy aztán újra le tudjanak ülni valahová.

Nagyszerű volt...az első félidő!