08/22
Valóban jó éreztem, hogy mikor volt a csúcspont. Csak azt nem tudtam hogy mennyire fog perzisztálni a madárvonulás, mert tagadhatatlan, hogy egy madárvonulás kellős közepén szoktam dagonyázni a büdös iszapban. Ahogy az alkalmak követték egymást érezhető volt a fajok töménységi változása, ami egyaránt igaz volt a madarakra, a vízben lévő halakra és a gáton mozgó emberekre.
19-re lapot húztam, de mivel annyira nem vagyok szerencsés a kártyában, így egyenlőre még nem néztem meg, hogy lap amit húztam, az most egy alsó, vagy egy király! Ha király a gáz!
A kanalasgémek eltűntek, nyilván találtak maguknak egy másik terített asztalt, ahol csűdig lehet járni a kishalakban, fehér kócsagok, szintén. Bizonyára a közeli rizstelepeken múlatják a nyár végi délutánokat. A fekete gólyák ugyancsak valahol máshol vannak, bár az is lehet, hogy már útban a Nílus völgyébe.
Kedvem mit sem csappant, a lest előrébb vittem az előző alkalommal, leburkoltam náddal, és hajrá.
Kis kócsag
Fekete gólya
Sárszalonkák, legelészés közben
Tudtam, hogy mikor egy ilyen madár, a farktollait a tarkójához csapja, akkor bizony rajtra készem figyeli a körülötte lévő világot. Én is így tettem, de nem láttam az égbolton semmit.
Egészen addig, míg egy barna homályos folt meg nem mozdult a szeme sarkában.
Barna rétihéja. Benne a keresőben, a konvertert le kellett venni, a gépet arrébb kellett rakni. Mindezt úgy, hogy a madár csak a szemembe nézet!
A terület füstös cankója
Kékbegy. Szép kismadár, bár kicsit ideges típus.
Füstös cankó
Szürke gém
Fekete gólya.
Amikor ezeket a felvételeket is elkészítettem, már tudtam, hogy egy vaskosabb kollekció fog itt összegyűlni. Csak még nem tudtam, hogy mennyire.
Hát így vagyunk mi ketten! A Körös- Maros Nemzeti Park és én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése