A soron következő délután, a szemközti parton szomját oltó őz kivételével a víz meg sem mozdult.
Mivel az orrom még nem lógott eléggé, és komoly potenciált láttam a víz vonzásában, próbára tettem az idegeimet, a következő hajnalon. Nem lehet elég korán kezdeni..az őrültségeket. Egy valami biztos volt, amikor elindultam, az ég csillagos volt, a déli féltekén pedig, épp búcsút intett valaki a lemenő napnak. Az északi féltekén viszont első sebességi fokozatba tettem a masinámat, és kigördültem az aszfaltcsíkra. A nap előbb vagy utóbb fel fog kelni, ez volt a biztos pont. Mi baj lehet?! Legrosszabb esetben végig nézek egy napkeltét.
Beékelődött néhány madár a nagy kócsagok közé. Ha eddig nem esetleg nem tűnt volna fel saját magamnak, akkor talán most. Ez a kócsagokról fog szólni.
Dankasirályok
Nagy kócsag
Kanalas réce, ahogy kotorászik a hínárba.
Nagy kócsag
Nem lehet mindig könyékig kotorászni a gólyákban és kanalas gémekben. A hajnal bíbor szeletében nem sok minden történt. Valahogy azt a részt mindannyian csodálattal bámultuk.
Lopott pillanatok csupán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése