Tavaly, illetve nem is, inkább idén föladtam a 'Húsok őrzői' sorozatomat. Okafogyottá vált a dolog, mivel az egyik ígéretes helyről el kellett költöznöm, egy másikra. Ami szintén ígéretes volt. De mégsem jött össze. A terület fás ligetes, szántók, gyepek, omladozó épületek, magas fák árnyékában egy elkerített területen egy falatnyi vízfolt, ami sosem szárad ki. Szóval jól indult. Csak azt a pontot nem látom, így visszanézve az időben, hogy mikor is volt az a pillanat amikor elindult. Voltam kint jó párszor...eredménytelenül. Egy őz, és egy ölyv lett a szezon eredménye. Az egész nem volt több mint 3 perc. Ezért nem volt érdemes.
Ez év őszén, a lest odébb vittem. Csinosítottam rajta, megsimogattam, beszéltem hozzá, fűszoknyában esőtáncot jártam, becézgettem.
Gőzöm sincs mi lesz a vége. Egy biztos, a 'Húsok őrzőit' lezártam. Elég anyag jött össze ez alatt az égisz alatt, hogy egy újabb történetfolyam induljon...valamikor!
...és ha már készen volt, miért ne próbálnám ki?!
Szarka. Jött, elment és hozott pár ismerőst magával.
Egerészölyv
Dolmányos varjú
Fácán
Az első alkalom után, úgy voltam vele, hogy szerencsém volt csupán. Megpróbáltam újra. Ettől még simán lehet szerencsém!
Szarka
Egerészölyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése