Ami nem is három, mert még decemberben kezdődött. Vagy legalábbis azt hiszem. Sokat gondolkoztam, hogy miből lehetne valami újat varázsolni, vagy újat mutatni. A természetfotózásban már mindenki mindent látott, és elméletben mindenki minden képet el is készített, helytől, időtől és technikától függetlenül. Vagy legalábbis ezt mondják. Mint mindenki, én is eljutottam arra pontra, amikor a tettvágy kifulladt a hozzá nem értésben! :-)
Valahogy így indult:
Szélesebb látószögre fogtam.
Bírtam volna ha bejön...de nem jött be.
Irány a másik szál.
Mivel nem tanultam elektronikát, és az interneten fellelhető leírások vagy mindenre jók, vagy semmire, így magam izzadtam ki a megoldást. De a rendszer működik. Passzív infra szenzor, fényképezőgép, vaku. Mozgásra aktivál, segédfénnyel fókuszál tök sötétben, és villan. Még egyszer aligha menne. Ezzel még nem lett vége.
Ezek a selejtes dobozokról készült felvételek. A másik három sem sikerült jobban!
Most valahogy így néz ki.
Az internet azt is írja, hogy már előtted egy csomóan kipróbálták már ezt a technikát, és a járt utat ne cseréld járatlan útra. Na ebben igazuk van!
A köpetek száma a megfigyelt időszakban folyamatosan növekedett. Ennek ellenére, a madár éjjelente csak egy alkalommal látogatta a helyet.
Nem adom fel!
Aztán kezdetét vette a költőalkalmatosságok készítése, hurcolászása, telepítése.
Próbálkozok.
...és kellett egy állvány is.
Találtam pár mocsarat és néhány kotorékot.
...néhány levélváltás után a Madártávlat idei első száma így néz ki.
Csöndes imádattal az elején. Egy nagy köszönettel Petrának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése