Amikor már láttam, hogy az eddigi aranytojást tojó tyúkról már nem lehet több rókabőrt lehúzni (ez alighanem bármelyik mesébe beleillene), egy kis utánajárással és fürkészéssel, becserkésztem azt a csinosnak alig mondható ülepítőt ahol már sok meglepetés ért az elmúlt években.
Nem lettem boldog. Elgyomosodva, kiszáradó félben, ám rendeget madárral, kicsik, nagyok vegyesen.
Nagyon gyomos, sokkal gyomosabb mint vártam. Oda sem mentem megnézni, hiszen messziről látszott, hogy oda a szép homogén háttér. Gémek, bíbicek, sirályok, cankók, szalonkák. Nagyon gyomos a háttér!
De, mivel a közelben nincs olyan víz, ahol minden stimmel, így hát arccal előre!
...és mivel a régi iskola hagyományait követni kell, így jó korán keltem, autóztam, feküdtem, csapkodtam a szúnyogokat, mit az elmúlt években már annyiszor.
Idegesítően sokan voltak, rengetegen.
Találomra ledobtam magam a partra, egy gyékényszövetre, egy pokróca, egy babzsák a masina alá, egy álcaháló alatt.
Vártam a jó szerencsét, a napkeltét, a kevesebb szúnyogot, és közben hallgattam, azt a töménytelen mennyiségű madarat, ami még éjjel is éli életét. Civakodtak, egymást érték az fehér árnyak, tébláboltak, röpködtek, egymást taposták egy félre sikerült leszállásnál, röfögtek. Maga a fantasztikum. Néha olyan közel esett le egy kis kócsag az égből, hogy én szégyelltem magam.
Nagy kócsag (túlnyomó részt)
ISO tizenkétezeakármennyivel készült felvétel, tök sötétben.
Bakcsó
Kis lile, idegesítően szaladgált a lencse előtt 6-8 méterrel
...és valamikor hat előtt pár perccel izzani kezdett a reggel. A nap első sugarai, laposan ugyan de bevilágították a reggelt
Sárszalonka
Szürke cankó
Párban járva keresgéltek, szédítő sebességgel.
Sárszalonka
A képek a készítés időpontjának sorrendjében vannak feltöltve. Egymással párhuzamosan történt egy csomó minden, és több dologról maradtam, le mint amit megörökítettem,
Szürke cankó
Nagy kócsag
Szürke cankó
