Továbbra sem...

... kecsegtet a természet jó szerencsével. Dehogynem! (ezt az után szúrtam ide, hogy készült pár jó felvétel is) A lefotózhatatlanok társasága inkább növekszik semmint csökkenne. Pedig, ha jól belegondolok, már minden összetevő megadatott egy olyan rendesebb kétfogásos "búbos bankás" ebédhez. 

Van banka, megy még egy.

Van üreg, benne a bankagyerekek.

Van reggel mozgás - nem sok de van. Örülni kell mindennek ami szembe jön. Ki tudja mitől hízik az ember, ugyebár.

Van öröm is, nem utolsó sorban.

Sőt, van napsütés is, az nagyon kell, hogy hajnalonta melegítse a hátamat. 

És mindezek elérhető közelségben, mint a...

Hogy mi az min nincs?! Szerintem ebből van több. Két-három naponta egy- másfél óránál nincs több idő. Statisztikai adatok lettünk! Néha még ennél is kevesebb. Nincs szerencse, mert a beülő ágakon nincs például, banka. Jelzem erre menne ki az egész mulatság!  Olyan légies, könnyed, szép, elegáns mozdulatokkal kerülik az ágakat, hogy legszívesebben lemodellezném, és egy red-bull repülőversenyen, vagy egy légi jártassági vizsgán simán betenném feladatnak. 

Persze öröm is vegyül ám az ürömbe. Nem kevés! Megjegyzem az ilyesmi mindig nézőpont kérdése. Mint az is, hogy ki van bezárva egy állatkertben, akkor mikor egy fazon, pont olyan mozdulatokkal fogja a majomketrec rácsait, ahogy a majmok szokták, és az emberszabásúak, olyan unott arccal bámulják a pacákot ahogy az viszont szokott történni. 

Statisztika:  - 7 alkalom

                  - 14 óra

                  - 17 perc akció

Igen, ennyi és nem több. Magam is meglepődtem mikor az exifet megnéztem. Pedig, csak úgy repül az idő mikor az ember egy kicsit beleéli magát a dologba. Természetesen a képek nagy része vagy egyforma, vagy egyformán s'ar, vagy kuka. De volt olyan is mikor csak ültem és néztem ahogy a tojó a költés után végre kiszabadult szándékos, önként vállalt száműzetéséből, és körülöttem szondázta végig hosszú csőrével a talajt. Koszosan, csapzott, kopott tollal, a világosbarna tollak a hátán inkább piszkos szürkék, az evezők fehér csíkjai gyakorlatilag beleolvadnak a fekete alapba. Búbja ritkás, hiányos. Mégis ott pislákol bogárszemeiben, és az enyémben is az öröm. Mindketten a jövőnket kutatjuk, míg a banka a talajt is. Mindketten várunk valamire. A banka, hogy találjon finomabbnál finomabb falatokat, én pedig, hogy ezekkel a finom falatokkal elidőzzön kicsit egy közeli napsütésben fürdő fatuskón. Mindkettőnknek összejön, így vagy úgy de sikerül. Hogy ki jár jobban?! Erre a kérdésre nehéz lenne azonnal, és egyértelműen válaszolni. Mindenkinek kell, hogy legyen szerencséje ebben a világban...és van is!
Ez a Lefotózhatatlan mégis adott pár percnyi betekintést az életébe. Gazdagabb lettem ez nem is vitás. Megfigyelés, tapasztalás, a zár zakatolása. A képekből próbáltam minél többet megmenteni, még akkor is ha egyforma, vagy közel hasonló. A legközelebbi ilyen lehetőség ki tudja mikor lesz!
Rock'n'roll! 

Búbos banka - Upupa epops

Mezei veréb - Passer montanus

Látogatóban.

 Fehér gólya - Ciconia ciconia
Reggeli tollászkodás közepette, libellaként vágták ketté a látóhatárt.