Van az úgy...

...hogy a vadász puskáját viszi a nyúl, vagy a nyúl puskáját viszi a vadász! Vagy, hogy kell mondani?!
Ez a bejegyzés csak azért van, hogy ne szakadjon meg a folyam...ellenben velem.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy ezek a képek, még a v1.0- ás lesből készültek. Hosszú élete nem volt. Illetve ezen a helyen nem! A háttér csapni való, az előtér is, a forgalom stimmel, mert a cinkéken kívül nem nagyon van más. Az erdő állandó, regiszter alatti susogása mögött felfedezhető, a zöldikék, süvöltők, tengelicek, egy csuszka, őszapók, ökörszem, fekete rigó hangja. Valahol arrébb! A levegőben ölyvek köröznek, a betevő után vizslatva.
Így lett, nem olyan hejde csúcs képek, de képek. A téli madáretetés fontos, okos dolog, izgalmas. Bátor tollgombócok könnyebben veszik az időjárás diktálta fordulatot.

Széncinege -Parus major

Nagy fakopáncs - Dendrocopos major

Széncinege - Parus major

Nagy fakopáncs - Dendrocopos major (egy másik). Volt pillanat, mikor hárman is bolondoztak a közelben.

Kékcinke - Cyanistes caeruleus

Nagy fakopáncs - Dendrocopos major

Cinkék vegyesen, két képes panoráma fotó, a madarak nem egyszerre ültek az ágon.

...és eljött a vasárnap, a költözés ideje. Hogy is mondjam, hogy még magamat se sértsem meg?! Egy önmagában sem könnyű etetővel, ami tele van napraforgóval (kb 40 liter), átsétálni egy erdő egyik végéből a másikba, bokáig érő vízben, esőben, nem olyan felemelő érzés. Hogy mennyire lett jobb?! Mittudomén! Van a közelben víz, énekes madarak, az avaron nagyobb méretű szociálisan odameszelt fehér foltok, találkoztam egy szétszerelt cinkével egy ágon. Azt betudtam a természetes kiválasztódásnak. Gőzöm sincs mi lesz, az etető ott van és pont! 

A v2.0