Bóbitás mumus

Joggal kérdezhetné bárki, hogy mi a pillangót csinálok mostanában. Megnyugtatás képp, rohangászok mint pók a falon.

Fel s alá. Közben gondolkozok...és hallgatom a huppogást. 

Szerintem a búbos banka nevű madarat, csupán poros szürkeállományom, laza szövetben álló fakó tekervényei alkották, hogy a testem ne unatkozzon. A gugliban is szerintem csak én látom, a képeket, a leírásokat...De akkor miért látok belőle olyan sok madarat?!

Lehet, hogy a minőségi átverés melyről már volt szó, olyan magas szintre jutott, hogy a szemeim előtt már látom is ezt a jószágot?! Vasárnap hármat, szombaton ötöt, itt is ott is, a múlt héten szinte minden nap...és a huppogás. Bizonyára átverés mert éjjel már a fejemben is szól, és mások nem hallják!

Ez a dolog vészesen hasonlít a berekfürdői jégmadár utáni hajtóvadászatra, azzal/ azért is küzdöttem éveket, mire rájöttem, hogy hogyan, és miként lehet álca nélkül fotózni, télen. 

De hogy az agyam szülte búbos mumusnak eleget tegyek, megpróbáltam lehetőségeket teremteni, néhány érdekes helyen, néhány odúval, költő ládával. 

Attól tartok egyszer a huppogás abba marad, elhallgat, és csönd lesz. 

Megpróbáltam, ezt az egyet nem lehet a szememre vetni!

Láttam már, de lehet, hogy az is szemfényvesztés volt, ilyen madarat olajoshordóba, lada felnibe, összedobált palatető darabok romjai között fészkelni...ezek miért ne lennének jók?!

...ez van!
...és ahogy most állnak a dolgok, egyenlőre a lefotózhatatlanok társasága nem akar csökkenni!