Húsok őrzője III/ 9

Azt az egyet nem lehet mondani, hogy unalmasan telne a tél. Már csak azért sem mert bizony tél az van. Nem ám az, hogy rovarok repkednek a frontlencse előtt, vagy népes bíbic csapat szeli az eget. Hideg van, fogcsikorgató hideg. Az éjjeli hőmérséklet nem ritkán közelíti meg a mínusz 20 fokot, és nappal sem megy pozitív tartományba a hőmérő higanyszála. Régen volt már ilyen és ki tudja mikor lesz. A korizást elpasszoltam ugyan, de talán már nem is tudok. Réges-rég, az egész telet jégen töltöttem, korival a lábamon, ütővel a kezemben.
Komoly havazást ígért valamelyik levelibéka időjós, valamelyik csatornán. Igaza lett, esett. Nem kevés. Sok. Reggel ugyan komoly olvadásnak indult, viszont esett ennyi, hogy kitartson pár napig. Valahogy megint össze szedtem magam, és elindultam. Hóesésben, kora délután. Nem is emlékeztem, hogy milyen nehéz a bokáig érő hóban gázolni. Nagyon ropogott, minden lépés alatt. A havazás előtt, közel egy napig szakadt az eső, a fagyott földön hamar megállt, és minden lépés után a friss hó latyakká változott, ami már kora délután fagyásnak is indult.
Ahogy bandukoltam a gáton, még nem tudtam, hogy majdnem fölösleges amit csinálok. Nehezen bontakozott ki a délután hátra lévő része, és a következő délután is.
Ahogy az egyre ritkásabb hóesésben kiértem, és beültem, olyan látvány fogadott ami eddig még talán nem. Nem volt ott egy madár sem. Kérdően húztam fel a szemöldököm. Nem tudtam mire vélni. A jég hamar megtörni látszott. Ahogy a havazás alább hagyott, egy madár bújt elő, elázva. Hamar lerázta madáról a vízcseppeket
Erdei szürkebegy. Többször megkóstolta a nyers husit, majd diszkréten tovább állt.

Egerészölyv. Többre nem futotta. Ahogy a friss nyomokat néztem, ma még nem jártak ott, pedig a nap, addigra már lenyugvóban volt.

Fácán. Néha néha, keresztül vágtat a látómezőn.

Hogy miért nem volt kedvük aznap enni?! Erre a választ, aligha fogom megtalálni.
De hogy ne múljon el nyomtalanul a természetbe vetett hitem, így nem sokkal később, másnap, megint próbát tettem. Egy legény volt csupán a gáton. Nem sokkal később jött mint én, csöndben tele zabálta magát, és angolosan távozott.
Egerészölyv