Szerencsére nem mindent értek. De szerintem nem is kell. Most például azt nem tudom hová tenni, hogy mióta leesett a hó, ezek a madarak ugyan hol esznek, vagy hol töltik napjuk nagy részét, mert az biztos, hogy nem itt. Legalábbis az egész napjukat biztos nem itt. Persze a szokásos, kötelezőnek mondható körök megmaradtak. Madarak ülnek a fán, éhesen vagy jóllakottan jelzik egymásnak, hogy mindenki figyeli a másikat. Egy egy bátortalan próbálkozást, a többiek azonnal megtorolják. Mégpedig azzal, hogy az illetéktelen falatokra vágyó madarat azonnal elzavarják. Újra rá keltett jönnöm hogy mitől kapta ez a bejegyzésfolyam a 'Húsok őrzője' címet. Hát ettől!
A szürkebegy, mint egyetlen renegátnak mondható madár, szépen kiszolgálja magát, ügyesen elboldogul ott ahol egyébként elefántok szoktak táncolni. Hol a zsigereket csipkedi, hol a napraforgót. De legalább sütött a nap.
Erdei szürkebegy
Nem tudtam szó nélkül elmenni a soron következő ki-is-számolja-már, hogy hányadik lehetőség mellett. Újabb reménysugarak kezdtek kibontakozni a ködbe és párába burkolózó, fagyos ég alatt. Azon kaptam magam, hogy megint a szokásos úton bandukolok, és azon gondolkozok, hogy hányszor fogom még megtenni ezt az utat, míg kitavaszodik. Egy alkalommal egy őzzel néztem farkas szemet, egy másik alkalommal egy róka szaladt velem szembe, mikor délutáni sétára adtam a fejem, és szétnéztem, hogy meg van-e még les. Élet az van, ez tagadhatatlan.
Ám mikor beültem a lesbe, pont úgy folytatódott minden mint eddig. A homlokomon csurgott az izzadság. És pont úgy nem történt semmi. Még 11 előtt kijutottam.
És csak vártam. Néztem a szürkebegyet, Közelebb merészkedett. Volt miért. Bár a fény nem sok jutott át a vastag ködpárnán.
Erdei szürkebegy
És lám a várakozás, valamikor az érkezés után nem egészem három órával megszülte a kevésbé
zamatos gyümölcsét. Egy ölyv egyszerűen, nem egészen hozzá méltó módon, egyszerűen csak
odabandulokt a nyúlhoz, és komótosan nekilátott. A másik két kitaszított madár a szemközti fán ücsörgött, nyálukat csorgatva bámultak.
Bár volt egy erőtlen próbálkozás, de sok sikert egyikünknek sem hozott.
A random szerűen keresztül vágtató fácán sem hozott változást
Ennek a felemás idillnek egy érkező ölyv vetett véget, elzavart mindenkit, és elrepült. Ma is inkább őrizték a húst.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése