Nem születtek sem jobb, sem izgalmasabb képek mint eddig. Szerintem ugyanaz a két- három madár volt itt megint. Bár volt egy érdekesen furcsa jelenet, miszerint egy ölyv azért zavarta el a többit, hogy haverja nyugodtan tudjon zabálni. Milyen rendes volt. Szidtam mint a bokrot. Persze nem sokáig, mert egy másik ölyv sutyiba leverte madarunkat a kajáról, ami okozott némi izgalmat. És továbbra is voltak szembenézős pillanatok. Az ilyen helyzetekben mindig megdermed (még jobban) az ereimben a vér. Üveg nélküli lesben ülve, 10-11 méterről nézni ezeket a madarakat, úgy, hogy a lencse napellenzője kilóg a lesből, mindig kockázatos dolog. Persze egyben fantasztikus látvány is. Továbbra is meg kell állapítanom, hogy ilyen távolságról két ekkor madár, nyitott szárnyakkal, egyszerre nem fér bele a keresőbe. Ezért is kell újra és újra visszamennem. Látni kell!
Szajkó nyitotta a sort:
Egerészölyv, mert szezonja van:
Eseménytelen csöndes zabálás.
Konkurencia beleverése a földbe,
...és harcias elzavarás.
Majd a még inkább diadalittas tetemre állás!
Gigász méretű falat letuszkolása. Gondolom kevés az idő!
...és a drámaibb hatás miatt, naplemente után készült felvételek.
A szürkebegy eltűnt. Azt bántam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése