A VM

2017/03/09 - Csütörtök

Szokásos nap! Indulás. Érkezés. Parkolás. Utazás közben beszélgetés, kellemes a társaság. Csak úgy repül az idő!

Érkezés után, kézfogás. Sok ember ismeri a másikat, hiszen voltak már beszélgetések, telefonon, e-mailben, vagy egyszerűen  csak akkor, amikor épp egy képhez írta le valaki a véleményét. Hogy hol?

Naná, hogy BPH-án! Ha nem lenne ez az oldal, amiért nagy köszönettel tartozunk Palánkai Zsoltnak, Ónodi Mikinek és Völgyi Sanyinak, úgy kellene lepkehálóval összefogdosni azokat akik madárfotózással foglalkoznak, így vagy úgy. 

A kézrázás után egy aulában gyűltünk össze, ahol a falakon nincs ablak, mert az aula a föld alatt van. Kör alakú a helység, oszlopokkal tarkított, középen székekkel, szélen pár pad. A székek előtt egy pódium, kivetítővel. A falon képek. Összesen 119. Nemzeti parkok szerint szétosztva. Ilyen a Természettudományi Múzeum belülről. A tömeg gyűlik, emberek jönnek, pusmognak a képek előtt, csodálkoznak, legyintenek, mutogatnak. Az ismerősök nevetnek, és akik egyedül vannak, csak bámészkodnak. Fényképezőgépekkel, mobilokkal térképezik a falakat. 

Hogy kivel lehet egy ilyen eseményen összefutni? Csak néhány név a sok közül:

Kovács Zoli, Potyó Imi, Daróczi Csaba, Kovács Imi, Dulai Dávid, Balics Gabi, Völgyi Sanyi, Hargitai Laci, Szabó Irma, Máté Bence...

Nagyok ám ezek a nevek. Bár lehet sok helyen nem jelennek meg, tuti, hogy egy jó nagy könyvbe most mindenki beíródott, ha máshol nem a szívem mélyén!

Az ünnepség kezdetét vette! Izgulás, tapsolás. Csak úgy szaladnak a nevek. 

Hargitai Laci az előkelő második pozíciót foglalta el, Völgyi Sanyi az ötödiket. Az első tízben benne lenni, nagy dolog, hiszen egy egész éven keresztül izgulni a képek miatt nem kis teljesítmény. Nekem a negyedikig futotta. Örültem, nagyon!

Az ünnepség végén, a gratulációk után, olyan kézfogások következtek, melyeket aligha fogok feledni! Egy élmény volt srácok!