Havas napok alkalmából...

Valahogy kapóra jött...az idő. Amit a természet diktál, és ami az enyém. A természet csapadékos időt diktált, hideggel, az én időm pedig szabadságot diktált, legalábbis erre a pár napra mindenképp.

Ahogy a média nagyszerűbbnél nagyszerűbb elemei, újabb és újabb jóslásokba merészkedtek, úgy én is egyre sűrűbben néztem ki az ablakon...szerdán...csütörtökön...és így tovább...pénteken. A függönyt résnyire elhúzva leskelődtem, mint aki állandó kíváncsisággal figyeli a kis köz nyughatatlan nyüzsgését.

Havazás indult, pénteken az esti órákban, és folytatódott éjjel, majd szombaton nappal is. 

Amikor elindultam, felmálházva, gőzöm sem volt, hogy mi fog történni. Gőzöm sem volt, hogy mi fog fogadni.

1. alkalom

Csupa közhelyes dolgok. Verbális giccsek. 

Sötétben autózás, csodálkozás. Fantasztikus volt. Az ágakon vastag hótakaró, bujkálás, néma csönd, havazás. Nagyon nagy csönd. A friss porhó minden hangot elnyel. Már-már rémisztően hat a semmi közepén. Nagyon szép látvány volt, mikor a reggel kezdett kibontakozni. A hóesésben a fagyott falatokra hajtó madarak sorban álltak a konyha előtt. Volt, hogy csete-paté keletkezett, volt hogy nem fértek bele a képbe.

 2. alkalom
A kismadaras etető szinte üres. Kevés madárral, inkább csak a kíváncsiság kedvéért, egy fakopánccsal.

A cserkelés nem hozott sok eredményt. Kitrombitáltam a hörgőimet, de egy vörös bundás sem jött be a csőbe. Cserébe lett egy csokorra való tengelic.

3. alkalom
Nem lehet szó nélkül hagyni a könnyű szerrel szerzett telet. Így én sem tudtam otthon ülni. A hó még mindig elnyel mindent. Őzek jönnek-mennek a les előtt.

Úgy tűnt, legalábbis a hangjából ítélve, hogy az ölyvek egy újabb éhes példánya próbál magának helyet vágni a többiek között. Minden esetre nem volt utolsó látvány deres háttal látni egy ilyen madarat.

4. alkalom. 

Lejtmenetben van a hideg, felmelegedés várható. És érezhető is. A reggeli mínusz 7-9 fokok nullává szelídültek. Tettem még egy kísérletet. 

A céltársaság talált egy dögöt a fák között a lestől vagy 200 méterre. Tobzódás volt. Ha a madarak nem, akkor nem.

Szélárnyékban ülök, így nagyobb a szerencsével el tudok bújni az orruk elől.

Szép volt, nagyon tetszett. Láttam egy csomó mindent. 

A hó persze elolvadt. Nem maradt a télből semmi, csak a hőmérséklettől megfáradt, roskatag hóemberek az udvarokon.