Május 22-én a seregélyek kirepültek. És ezzel a huszáros húzással magukkal vittek mindent. Május 23-án még végig néztem egy odú foglalást. A kék, ez egyik többször is bement a ládába, majd kijött, Vartyogtak. Az azt követő héten hatalmas szél volt. Felváltva őrizték a ládát. Őrült módon kapaszkodtak a tetejébe. Hol az egyik, hol a másik. Május 28-án, bele kíváncsiskodtam a ládába, és jó nagy meglepetésemre, két tojás volt benne. Volt ám nagy öröm. Június 1-én, még láttam a két madarat, hallottam a kótógásukat. Ám azóta semmi. A ládában a tojások mellett, döglött egerek jelentek meg. Valószínűleg a kuvik éjjel bejárt a ládába, húsraktárt csinált belőle. A nálam jóval okosabbak, akiktől próbáltam tanácsot kérni, nem tudtak adni. Többen is jelezték, hogy ilyennel még nem találkoztak. Meg kell mondanom, nem is olyan nagy öröm.
Pár éve még kíváncsi lettem volna egy kuvik költésre. Lehetőségem lett rá. Egyáltalán nem örültem neki. A kuvik számlájára írom a szalakóta költés meghiúsulását. A szalakóta kifejezetten nappali madár. A kuvik viszont nem kifejezetten éjjeli madár. Hasonló táplálkozási szokás, hasonló költési idő. Egy területen ez egyáltalán nem szerencsés. A kuvik, mivel itt volt tavasszal, hamarabb kezdte a ciklusát, így ő lett a nyerő. Az viszont mindenképp érdekes, hogy a madár-hármas kő-papír-olló játékában egy bizonyos ponton nem lehetett eldönteni, hogy ki fog győzni.
A vércse megverte a kuvikot, a kuvik legyűrte a szalakótát, a szalakóta viszont lenyomta a vércsét. Ez nekem körbeverésnek, döntetlennek tűnik. De mivel a kékek érkeztek a legkésőbb, így ők lettek az abszolút vesztesek.
Hogy a csúcspont eszmei értéke mennyi lehetett?! Nem tudom! 2+5 kuvik, 2+5 vörös vércse, 2 szalakóta. Ezen kívül 1 pár seregély és a fészekalj, 1 pár parlagi galamb, 1 pár füsti fecske.
Azóta ugyan voltam kint párszor. A kuvikok szerencsére elkezdtek kiszivárogni a ládából, mára már csak egy maradt bent. A vércsék lassan kirepülnek. A puszták nomádjai újabb nemzedékkel bővülve élvezik a repülés adta szabadságot.
Vörös vércse. A tojó hűségesen hozza a táplálékot. A hímet ritkán látom. Egyszer ugyan megjelent egy szöcskével, amin csak kicsit csodálkoztam. Biztos mellé nyúlt a gyepen. Végül is csak egy szeme van.
Őz, az ikreivel. Igen, én is látom, hogy három van, de ebből csak kettő az övé. Az egyiket elzavarta.
Az egyik békésen szundikáló kuvik fióka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése