a 2020-as tél inkább már 2020-2021-es tél lett. Az idő nem változott. A lehetőségek száma sem. Újabb esők tarkították a januárt. Ami valljuk be őszintén senkinek sem hiányzott. Pár alkalmat magam is kihagytam. Lusta voltam, vagy motiválatlan. Máson törtem a fejem, vagy náthás lettem. Vagy egyszerűen csak mindig volt valamire fogni...és lehet ez volt a leginkább nyilvánvaló.
Amikor viszont rászántam magam, akkor inkább a délutánokat választottam. Számítva arra, hogy történik valami. Hát nem nagyon történt. Nem voltak a kamera előtt tolongó emlősök, és nem voltak egyéb madarak sem, csak ...
Egerészölyvek.
Az első délutáni szeánsz alkalmával újra rá kellett jönnöm, hogy bizony a les amit már sokadszorra áttelepítettem megint vízben áll. De legalább a lesen kicserélt fólia nem lyukas. Legalábbis annyi helyen nem.
A vasárnap délutáni mulatság...még több víz volt. Asszem azon a délutánon, amikor a párás hideg levegő lassan de biztosan alábújt a pulóvereimnek...asszem...meguntam a hideg, párás lesben való ücsörgést. Azt nem mondom, hogy nem lesz még olyan alkalom, hogy kislattyogok és pont ugyanezeket fogom gondolni, vagy csinálni. De azt is be kell látni, hogy a tél eddig inkább nem volt, mint volt, és bárki, még azok is megunták akiknek nem ilyesmi a hobbijuk. Február van. Az épp Afrikában telelő madarak, már látom fátyolos szemeim előtt, toporognak, egyik másik talán már el is indult. A fejük búbját vakarják, a szárnyakat nyújtogatják.
De addig is, maradnak az ölyvek.
Mindkét délutánon több madár is jött. Volt unalmas zabálás is. Amikor már eleget evett az egyik, vállát vonogatva, ímmel-ámmal adta át a lehetőséget egy másik, láthatóan éhesebb madárnak. Pár pofon kíséretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése