Hazudtam. Vagy legalábbis megpróbáltam. Esett a hó. Természetesen nem hétvégén. Előtte viszont eső esett. Emelje fel a kezét aki még kíván egy kis esőt! ...ülj le, egyes! Bírtam volna ha több marad belőle, vagy egyáltalán nem marad belőle semmi. Ez sem így lett.
Kisunnyogtam az erdőbe, fenyőpintyekre vadászni, ami sikerült is. Voltak pintyek. Örültem is neki. Legalább 10 madár. Igaz, hogy egy évvel ez előtt ennek a 6-7 szerese volt, de most ezzel kell beérni. Szép színes tollú hímek, és szép tojók. Bár egyszer sem kattintottam el a gépet...
Megráztam magam. Ezt nem lehet annyiba hagyni. Így újra terveztem. A vasárnap nem mentem olyan messzire. Nem szabad panaszkodni, mert az nem szép dolog. A hóból nem sok maradt. Viszont sütött a nap. Ahhoz képest, hogy február, elég jól nyomatta.
Sorrend: kocsiból ki - baktatás - lesbe be - kicsomagolás - várakozás...
Azt nem lehet mondani, hogy a technika nem segít, zenét hallgattam. Így jobban telik az idő. Pop zenék tömkelege a '90-es évekből.
Valamikor két szám között elkezdtek szaporodni a madarak. Itt is, ott is egy -egy madár. Megjósolhatóan, módszeresen elkezdték gyepálni egymást. A dolog érdekessége hogy nem az első és második helyért küzdöttek, hanem a harmadik - negyedik helyért nem a küzdés.
Feltűnően sok fenyőrigó és parlagi galamb lébecolt az erdő szílibe!
Egerészölyvek. Gondolkodás és válogatás nélkül.
Nem kevés kép készült és még több lett törölve. Olyanok is születtek ahol mindkét madár a levegőben van...amit nem sikerült a keresőben tartanom, ilyen távolságról. De cserébe újabb ötletek születtek...és nem csak 400 mm-es fronton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése