2021 augusztus hónap - 5. bejegyzés

 Van az úgy hogy az ember alól egyszerűen csak kiszárad egy mocsár. Völgyi Sanyi barátom épp mostanában rángatja lefelé a rókáról a bőröket...vagy ilyesmi. Hajnali gőzben fürdőző madarak. Frankó. 

Az én mocsaram eddig nem jutott. Amikor a víz alkalmas volt fotózásra, akkor még melegek voltak a hajnalok. De asszem én is lerángattam a megfelelő mennyiségű bőrt a rókáról. Büdös korán keltem és szerencsére későn feküdtem...keveset aludtam. Negyed 5 körül indult a mulatság, madarak jöttek, madarak mentek. A nap aznap is felkelt. Aznap hajnal is pont olyan izgalmas volt, mint nagyjából az elmúlt 15 évben eltöltött hajnalok bármelyike. 

Kócsagok. 

Gólyatöcs

...ahogy szépen belesétált a felkelő nap sugaraiba. 

...és a hajnali napsugarak megfestették a nádast. 

Danka sirály

Réti cankó

Nagy kócsagok 

Szürke gém

A gólyatöcs rendszeresen keresztülsétált a felkelő nap sütötte hajnalon.

Nagy kócsag. 

Szürke cankó. 

Szürke gém. 

Nagyon ideges madárka, kapkodva bukdácsolt a vízben. Vagy sikerrel vagy sikertelenül, de mindenképp érdekes volt. 

 

Nem lehetett kihagyni az éppen érkező szürke gémet. 

A  nap egyre erősebben kezdett tűzni...még 5 óra előtt. Gyorsan változnak a fényviszonyok. 

Gólyatöcs.

...és a kedves családja. 

Kis kócsag. 

Szürkék hajnalban

Sárszalonka. 

Elbúcsúztam a mocsártól. Talán legközelebb gyorsabb leszek.