Eddig ha valalki azt mondta nekem, hogy tulipán, akkor kizárólag egy dolog jutott eszembe. Egy születésnap...még valamikor jó régen.
Röviden: amikor egy csomó idegen embert összefújt a szél egy vidéki főiskolán, mindenki csak mégregette a másikat. A fiúk a lányokat, és a lányok a fiúkat. Valahogy ebbe a kezdésől káoszank tűnő sűrű rengetegbe, egy Virág János nevű fiú, összegabalyodott egy Rituper Évi nevű lánnyal. Biztos a közös órák, a közös bulik és a közös csoporttársak miatt...A lánynak, nevezzük az egyszerűség kedvéért Évinek, valahogy ilyenkor lehett a szülinapja, áprilisban. Jó régen volt ez, kb 22 éve. Abban az időben nem volt pénzünk, viszont épp eleget ittunk, nyilván ezért nem volt pénzzünk, de tele voltunk ötletekkel. Megneszeltük ezt a szülinapot és megpróbáltunk elég gyorsan reagálni...elmentünk hát virágért. De nem sikerült virágot szedni, viszont három szatyor tulipán szirommal tértünk vissza a koliba. A szatyrok tartalmát, teljes titokban beöntöttük Évi és Jani szobájába. Jutott belőle mindenhová! És vártuk Évi reakcióját. Ez volt az egyik legjobb szülinap akkoriban.
És ha valaki megint azt mondja, hogy tulipán, akkor bizony látom magam előtt, egy lencsén át, hogy ezek a tulipánok táncra kelve...egy színpadon...egy vidéki kisváros színpadán...kibomlanak a csésze levelekből, lerázva magukról a idő szabta korlátokat és a tavaszi szélben táncra kelnek.
Átívelve korokon, korszakokon, meglengetve az illatos szirmokat, visszarepítettek egy egész közönséget abba az időbe, amikor nem volt mobil, autó vagy televízió. Vízionáltak egy világot, ahol az iskolások és a tanárok együtt borították tapsviharba közönséget. Visszarepítettek minket egy olyan világba, ahol a leányok, a fiúk együtt léteztek, együtt éltek, kivételek, kifogások nélkül. Láttunk kemény szigorú tanárokat, akik nem riadtak vissza semmitől, láttunk egy házasságkötést, hallottunk elcsattani első csókot. Éreztük ahogy a virágszirmok a "szeret-nem szeret" játékban elvesznek, elrepülnek. Hallottuk, ahogy a szakadó eső az sáros udvaron a libaszart áztatja. Érezhettük, a rezdülését a keringőnek...be kell vallani, hogy izgalmas látvány volt ahogy a leányok, vörös szalaggal a fonott hajukban, az észvesztő forgást átváltják egy lassabb ritmusra. Láthattuk, ahogy a fiatalok az egyen széken lovagolnak, majd nem átallnak táncolni rajta. Ez volt az a pillanat amikor be kellett látnom, hogy nagyon tudnak mulatni, annak ellenére hogy még csak 9-11 évesek...
Csapjunk a lecsóba...
A Gönczi Edit...a jelenség
Túrkevei verbunk, nem átallottak táncolni rajta!
....
Szolgálati közlemény...így kezdődött az előadás, amikor Kata beleszólt a mikrofonba...
Kihasználom ezt...a hatalmas képanyag miatt ketté vettem a bejegyzést!
Nahát! ez tiszta képregény! Ügyesen váltottál a madarakról a táncosokra.:D
VálaszTörlésSzia! Bár tudnám, hogy ki vagy! ;-) Nem váltottam, csak várd ki a következő bejegyzést! Egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy ez vele jár mint a nyalókával a fapálca!
Törlés